Az, aki nem látta már jóval a kapunyitás előtt a Magyar Filmhéten bemutatott jelentősebb rövidfilmeket, nem támaszthat igényt arra, hogy magyar filmkritikusnak nevezzék. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Jónéhány éve szerencsére már szelektálni nehéz, nem találni. Pompás irodalommal és egyre zseniálisabb illusztrációkkal kényeztetnék gyerekeinket a hazai kiadók. Csak bírjuk megfizetni. VALACZKAY GABRIELLA ÍRÁSA.
A február elején megrendezett SZEM (Színházi Egyetemek Miskolcon) jó időpontban van ahhoz, hogy a fesztiválmentes időszakban a színészhallgatók kerüljenek a középpontba, és különösen jó, hogy nemzetközi kontextusba helyezhetik munkájukat. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
Először dolgozott Pintér Bélával Csákányi Eszter, akit A 42. hétben nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelöltek kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A Bárka Színház A harmadik hullám című előadását a legjobb gyerek- és ifjúsági előadások között jelölték a Színikritikusok Díjára. Vidovszky György rendezőt kérdeztük. SEBESTYÉN RITA INTERJÚJA.
Kedves dél-baranyai ismerőseim szerint a térség nem is járt olyan rosszul, hogy annak idején meglátogatta őket az ördög, hiszen Harkány legendája szerint ennek köszönhetik a földből feltörő kénes szagú gyógyvizet, meg végső soron az Ördögkatlan Fesztivált is. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Nagyon jó döntés volt, hogy az idei POSZT-on a középiskolások teret kaptak, hogy megmutassák a világról és a színházról való gondolkodásukat. A gálán a szakmai előválogatás (Bérczes László, Kárpáti Péter, Schilling Árpád, Sebők Bori) alapján benevezett előadások vehettek részt a Zsolnay Kulturális Negyed E78 előadótereiben. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A Titkos Társulat a Vándoristenek, Szörprájzparti, A pitbull cselekedetei után Az álom féltestvére címen játssza legújabb előadását. A Társulat tagját, titkos vezetőjét, Kárpáti Pétert kérdeztük az előadás születéséről, illetve egyéb jelenlegi aktivitásairól. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Mondhatjuk, hogy a diktatúra húzóerejéről szóló A harmadik hullám aktuális, de a belőle készült előadás nem ezért lehet fontos vagy jó. Mivel a történet a demokrácia buktatóiról szól, mindig is aktuális marad, vagy legalábbis addig, amíg létre nem jön egy tökéletes világrend. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Mintha az előadás címe és fel-felbukkanó gerince egy másik előadás ígéretét hordozná. Kár, hogy ami megszületett belőle, könnyen felejthető közhely-revü, kockázatok és mellékhatások nélkül. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Szappannal szájat mosatnak velünk, ha szóvá tesszük, hogyan jelenik meg a „család” elvont ideája a valóságban – finoman szólva – a maga tökéletlenségében. Ma nem a gyerekbántalmazás illetlen, hanem ha valaki beszélni akar róla. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.
Mi mindent másképp csináltunk: jók voltunk, szófogadóak és fogalmunk sem volt a lázadásról. Ezek már azt csinálnak, amit akarnak, az androidos telefonjukat nyomkodják, és nem adják át a helyüket a villamoson. Az éjszaka is: gépek zenélnek, mindenki marihuánát szív és alkoholt iszik. PUSKÁS ANNA ÍRÁSA.
Minden félévben vannak olyan tárgyak, ahol a szellemes, szórakoztató előadásért cserébe csak figyelni kell, a vizsgaidőszak közeledtével azonban kiderül: az anyag kevés, a szakirodalom pedig ezer oldalakra rúg. A Nézőművészeti főiskola méltán népszerű kurzusa tipikusan ilyen. LÉNÁRT ÁDÁM ÓRAI JEGYZETE.
A romániai kisebbségi színházak fesztiválját először 1978-ban rendezték meg Sepsiszentgyörgyön, ahol három kiadást ért meg. Hosszú szünet után indult újra, és 2001-től – mióta a Figura Stúdió befogadta a romániai kormány által támogatott eseményt – kétévente rendezik meg. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
Ennek a K. úrnak nem Joseph a keresztneve, ő Buflakár Béla, aki saját bevallása szerint a világ legjelentéktelenebb és legunalmasabb embere. Bélát és társait összeköti a középszerűség és a középszertől való rettegés, ezen az estén azonban ők a sztárok, övék a cirkusz. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.