Mélyen gyökerező és megokolt idegenkedéssel készültem az új operaházi Bolygó hollandi-produkcióra. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Szikora János
MÉGIS JÓ A PISZTÁCIA?
FELEMÁS BÚCSÚ Thomas Mann: A varázshegy / Új Színház
A varázshegyet színre vinni kábé olyan, mintha valaki a tengert akarná kiskanállal átkanalazni egy méretes tálba. Szikora Jánost mindig is vonzották a megmászhatatlan hegycsúcsok. Felemás produkcióval búcsúzott a Márta-éra az Új Színházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
TARTÓS HAVAZÁS Agatha Christie: Az egérfogó / Thália Színház
A drámairodalom ugyan telis-tele van gyilkossági esetekkel, ám a klasszikus krimi mégis egészen sajátos altípus a színpadon. Nehéz és sokszor egyenesen lenézett zsáner, de ha egyszer beüt, le sem lehet robbantani a műsorról. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
HOL A MOBILOM? Márta István: Csodálatos mobilvilág / Új Színház, BŐF 2010
Volt idő e tájékon, amikor a sorok között olvasás képessége a túlélés zálogát jelentette. Akik ilyen irányú képességeiket egykor vezércikkeken edzették, joggal fognak gyanút, ha egy premier kapcsán az alkotók azt hangsúlyozzák, hogy az utolsó percig kísérleteznek. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE.
NYÁRI KALANDOK Vaszilij Szigarjev: Guppi / Aranytíz, POSZT 2010
A Guppi „hazatért” a POSZT-ra: 2009-ben itt találkozhatott vele először a magyar közönség, felolvasószínházi formában. Azóta két előadásban is színre került: a Centrál Színházban Kiss Csaba, az Aranytízben Szikora János rendezte – utóbbit láthattuk az idei OFF-Programban. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
MEDDŐHÁNYÓ John Steinbeck: Édentől keletre / Új Színház
Elhallgatás, eltitkolás. Feltáratlan múlt, bevallatlan jelen. Hazugságok, téveszmék és tabuk. Az emberek nem szeretik kimondani vagy hallani az igazságot. Az Új Színház göcsörtös premierjének töredéktanulságai közül ez hallatja magát legerőteljesebben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
DESZKA, SZIGETEK IV. Deszka Fesztivál, Debrecen
Vajdasági színjátszás, a magyar dráma külföldi jelenléte, egy gyerekdarab nemcsak gyerekeknek és egy felnőtt darab szigorúan csak felnőtteknek – ez volt az idei Deszka utolsó három napjának terítékén. A kortárs magyar darabokat szemléző fesztivál kiemelkedő előadása pedig francia szövegből született, egy francia rendezőtől. NAGY GERGELY MIKLÓS BESZÁMOLÓJA.
TURISTÁK BÁRHOL Szörényi Levente – Bródy János: István, a király / Szegedi Szabadtéri Játékok 2008 és 2009
Egy szakrális szemétdombon álló világbitófa tövében, színészek nélkül, lestrapált hangokkal adták elő a Jézus Krisztus Szupersztárosított rockoperát. Az élmény a tévé előtt és a Dóm téren ülve is azonos. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
EZ A SOK A BAROKK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
Művészien kidolgozott, körömhegyig esztétizált és erotizált előadással puhítja Szikora János Esterházy frappírozóan okos, olykor már direkte bölcs komédiáját. Az élmény színházszerű, ám a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a szerző felolvasásainak fanyar mámorát. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
NEM-EUKLIDESZI SZÍNJÁTÉK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
„Dramolett” – így jelölte meg Esterházy Péter szép, szellemes, bájos színjátékának műfaját, ravasz naivitással rábízván magát a befogadó jóindulatú műveletlenségére: erről a műfajról úgysem lehet tudni semmit. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA.