Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Mi mással énekelhetné el hattyúdalát a Kaposvári Egyetem végzős Mohácsi-osztálya, mint a Vízkereszttel? És hol máshol, ha nem Petörkén? És hogy máshogy, ha nem így? MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Az évadban két társulat is elővette a Caligula helytartóját. A kecskeméti színház zsigeri élményt adó előadása után a frissen alakult Vádli, a FÜGE és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója sem okoz csalódást: erős és érvényes olvasatát adja a remek darabnak. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
A cirkusz többszörös metaforáját a jelenkorra, azon belül is mintha tulajdon helyzetére kopírozná rá a Hólyagcirkusz Társulat legújabb előadása, a Kulterer. Végletesen stilizált, hol homorú, hol domború tükör. Szenvtelen kép róluk, önmagunkról. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Henry Fielding klasszikus, két évszázados pikareszkregénye klasszikus, két évszázados pikareszkregénynek hat Bezerédi Zoltán Pesti színházi rendezésében. Leszámítva, hogy. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Molnár Ferenc dramaturgiájának keresztezése Mohácsi Istvánéval; régi és új kaposvári színészek találkozása Mohácsi János rendezői professzionalizmusával; életbevágó kérdésekre való rákérdezés: az évad egyik legfontosabb előadása. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
A Bárka újabb kortárs színpadi művet mutatott be, Göttinger Pál újra ősbemutatót rendezett, zenés színházat gyerekeknek – komoly vállalások, meglehetős eredmény: mitológiai játszótér és operai gyorstalpaló fiatalabbaknak és kezdőknek, idősebbeknek és haladóknak. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Egy színházi próbán valódi színészek fiktív szerepei vitatkoznak fiktív szerepet játszó fiktív színészeket játszó valódi színészekkel, hogy valójában melyikük a fiktívebb. Mert egy szerep „mindig »valaki«. Ellenben egy ember […] úgy általában lehet »senki is«”. Ha csak így nem. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
A Szkéné Színház honlapján szűkszavú kommüniké: „Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2010. július 1-vel a Szkéné Színház üzemeltetését és fenntartását a Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Kft. (1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.) végzi… MARKÓ RÓBERT RIPORTJA.
Teljesen valószínűtlen, hogy a Zsámbéki Színházi Bázis több mint két évtizedes történetében senkinek nem jutott eszébe A kékszakállú herceg várát előadni a „hatlyukú”-nak nevezett rakétasilóban. Pedig így van: Menszátor Héresz Attiláé az első zsámbéki Kékszakállú-adaptáció. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
A minőségi színházi szórakoztatásra fölesküdött Orlai Produkciós Iroda előadásai újabban társadalmi problémákra reflektálnak, s mintha az autizmus kérdéskörét vizsgálnák: az Esőember után Börcsök Enikő egyszemélyes estje, a Nemsenkilény is innen merít témát, alapanyagot, ihletet. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Hol van már az az idő, amikor Szombathely színházszerető közönsége leginkább a nyári karneválszínház előadásaiban bízhatott! Amikor még a vasi megyeszékhelynek nem volt kőszínháza; amikor nyaranta még nem babra ment a játék. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
„Móricz Zsigmond ebben a darabjában nem bírál, nem mond erkölcsi ítéletet, nem erőszakoskodik nagy életproblémákkal” – idézi Schöpflin Aladárt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás színlapja, s a Nyugat jeles recenzensének állítása éppúgy igaz a kőszegi produkcióra, mint a Móricz-színműre. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Idén a Nyílt Fórum és a POSZT egyaránt jubilált: előbbit huszonötödször, utóbbit tizedszer rendezték meg. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
„Nem írtam köznapi értelemben vett filmnovellát […], ezért az olvasó vagy a néző fantáziájára bízom, rendelkezzék szabadon a rendelkezésre bocsátott anyaggal” – írja Ingmar Bergman a Persona szövegének előszavában. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.