Bodó Viktor A csoport című rendezése a 6SZÍN Teátrumban elsősorban ismeretterjesztő előadás, amely rengeteg függőséggel kapcsolatos fontos tudnivalót lajstromoz, és közben kikacsint a nézőre is, mintha csak azt kérdezné: ugye, veletek sincs minden rendben ezen a téren? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Rendezőink nem túl gyakran nyúlnak lengyel darabokhoz, többek között ezért is örvendetes a Katona József Színház vállalkozása. Meg azért is, mert Stanisław Ignacy Witkiewicz, Zsótér Sándor és a társulat találkozásából remek „formista”, „katasztrofikus” „szürkabaré” született. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Schumann-dalok filmbe oltott adaptációja kínál színházi utazást mentális és érzelmi dimenziók között az Átrium színpadán. Horvát Lili filmrendező ezúttal komplex összművészeti produkcióban villantja meg tehetségét. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Zsótér Sándort felkeresi a lakásán Stork Natasa. De azt is mondhatnánk, hogy van egy rendező, akit meglátogat egy színész, csokit és pisztáciát visz, de nála van Pilinszky János Beszélgetések Sheryl Suttonnal című könyve is, próbálni fognak. CZENKLI DORKA KRITIKÁJA.
Az évtized talán legszebben fényképezett magyar filmje a folyamatosan továbblibbenő, mindig megfoghatatlan szerelem láthatatlan érintéséről: celluloidra forgatott lenyűgöző moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Semmi különös nem történik ezen az estén. Úgy értem ezt, hogy normál esetben, vagyis alapjáraton ennek, ilyennek kellene-lehetne lennie a színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Saját nevükön szereplő színészhallgatók, akik mernek magukról beszélni és közben összemosni saját életük valódi mozzanatait színházi fikciókkal, egy kis impró kedvéért. Az ilyen fesztelen és közvetlen hangulatú előadásokért érdemes sokszor a bársonyszékes, díszes színházak helyett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zegzugaiban játszódó előadásokat választani. REZEK BORI KRITIKÁJA.
Bulgakov 1928-ban íródott, sokáig cenzúra alatt álló Menekülés című drámája a kor képzőművészetét megidézve egy gigantikus 3D-s avantgárd festménybe ágyazottan jelenik meg a szegedi Kisszínház színpadán. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
Nem mond semmi olyat a Krétakör komoly kampánnyal beharangozott produkciója, amit ne tudnánk egyébként is. Legfeljebb nem ilyen töményen, nem ilyen keményen, nem ennyire koncentráltan tudjuk, amit tudunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A Titkos Társulat a Vándoristenek, Szörprájzparti, A pitbull cselekedetei után Az álom féltestvére címen játssza legújabb előadását. A Társulat tagját, titkos vezetőjét, Kárpáti Pétert kérdeztük az előadás születéséről, illetve egyéb jelenlegi aktivitásairól. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Mi történik, ha a világ legjámborabb embere – történetesen Lajos – egy napon elveszti az emlékezetét? Semmi. Legrosszabb esetben elkallódik valahol. De mindjárt más a helyzet, ha feltűnik a megszállott dr. Pumánszky, aki mindent ki akar szedni onnan, ahol semmi sincs. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.