Bérczesi Róbert, a Hiperkarma frontembere már a kétezres években megénekelte, azóta pedig a helyzet semmit sem változott: mindenki függ valamitől. Ezt látszik megerősíteni, amit a színpadon látunk, és az előadás során többször használt nézőtéri fény, illetve az a rendezői ötlet, hogy az egyik szereplő, a Terhes Sándor által alakított alkoholbeteg Antal a nézőtérről érkezik a színpadra. Ez utóbbi már csak azért is logikus döntés, mert a WHO 2023-as felmérése szerint a magyarok 21,2 százaléka alkoholfogyasztási zavarokkal küzd, tehát jó eséllyel a nézőtéren ülők között is akadnak olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Az elmúlt évek Bodó Viktor-rendezéseit, azok káoszdramaturgiáját, és a színházi jelrendszer egyes elemeinek maximumra járatását – gondoljunk csak például a Kertész utcai Shaxpeare-mosóra vagy a vígszínházi A kastélyra – elnézve, kifejezetten a meglepetés erejével hat A csoport visszafogottsága. Ha valaki azt kérte volna tőlem, hogy mindenféle háttér-információ nélkül tippeljem meg, ki rendezte ezt az előadást, nagyjából olyan esélyekkel indultam volna, mint egy vak borkóstoláson. Teljesen kizárt, hogy rájöttem volna a megoldásra. Ez a boroknál rendben is van, mert nem vagyok borász vagy gasztrokritikus, de ugye színikritikus meg…
A csoport egy anonim függőkből álló segítő csoport világába kalauzol el minket, ahol tizenhárom embernek tizenháromféle problémája és függősége van, a közös pedig elsősorban az bennük, hogy szeretnének ettől megszabadulni. Mint azt Gergics Enikő Bíró Bence dramaturggal készített interjújából megtudjuk, e függőségeket a színészek választották saját karakterüknek, ahogy a karakterek maguk is közös alkotófolyamat eredményeként alakultak ki. Ebben a játszók munkáját pedig nem csak Bíró Bence és Bodó Viktor segítette, hanem addiktológusok, pszichológusok is, akik előadásokat tartottak a stáb számára a próbafolyamat alatt, illetve már absztinens függőkkel is alkalmuk nyílt az alkotóknak beszélgetni. Ez pedig – meglátásom szerint – két folyamatot indított el az előadás létrehozása közben. Egyrészt lehetővé tette, hogy a produkció pontos és hiteles képet adjon a függőség témájáról, és hogy a színészek fontos és izgalmas információkat osszanak meg a közönséggel a téma kapcsán. Másfelől mintha épp ezen hitelességre való törekvés tette volna az előadást helyenként egy kissé papírízűvé, a művészi kifejezésmód tekintetében egysíkúvá.
Jelenet az előadásból. Fotó: Juhász Éva. Forrás: 6SZÍN Teátrum
Egysíkú alatt nem azt értem, hogy unalmas lenne egy csoportterápia tagjainak problémáit, azoknak hátterét és gyógyulási vagy visszaesési folyamatait nézni. Hanem azt, hogy a rengeteg karakter, aki részt vesz ezen a csoportterápián, jószerével inkább bemutatkozni tud, mint körüljárni egy-egy problémát, netán valamiféle emberi viszonyt kialakítani a többi karakterrel. Ennek pedig csak egyik oka az, hogy talán túl sok szereplője van az előadásnak, a másik, hogy kifejezett cél volt a nézők edukálása, amely utóbbi talán jobban működött volna akkor, ha kevésbé vesszük észre az edukálás szándékát.
Ebben az előadásban azok a szereplők (és színészek) tudtak intenzívebben jelen lenni, és mélyebb nyomot hagyni, akiknek valami miatt komplexebb, izgalmasabb volt a történetük, mint a többieknek, vagy lehetőségük nyílt azt a többieknél egy kicsit jobban kibontani. Egyértelműen ilyen Terhes Sándor alkoholbeteg apafigurája, aki beszólogatásokkal zavarja meg lánya színházi előadását, és aki eközben olyan energiákkal szólal meg a nézőtér széléről, hogy attól borsózni kezd az ember háta. És ilyen különleges figyelmet szerző figura Kerekes József szintén alkoholbeteg családapája, aki a csoportban ülve sokáig tagadja, hogy neki bármiféle függősége lenne. A tagadás gesztusa egyébként azért különösen fontos, mert ha az össztársadalmi képet tekintjük a függőségekkel kapcsolatban, akkor talán ez a legjellemzőbb és a legkárosabb attitűd a függő emberek részéről. És talán emiatt volt érdekes számomra az Ujvári Bors által játszott kissé autisztikus szereplő is, aki mint koffeinfüggő jelentkezik a csoportba, ám akiről természetesen kiderül az előadás második felében, hogy a koffeinnél egy kicsit erősebb pörgetőt használ.
Emlékezetes volt még Stork Natasa karakterének dependenciával kapcsolatos problémája, és egy erről szóló nyaralós történet, valamint az a hazugsághalmaz, amelyet a szereplő párkapcsolatának védelmében állított elő gyakorlatilag önmaga ellen. Gál Réka Ágota nehéz családi háttérrel rendelkező szereplője is megfelelő súlyt kapott, amely egyrészt köszönhető a színészi játéknak, másrészt annak, hogy ez a szereplő egyedüliként hozott be némi szociálpszichológiai szempontot az előadásba. Ebből a látásmódból, illetve a kritikai pszichológiai gondolkodásból talán elfért volna több is az előadásban, hiszen a függőségek társadalmi vetülete a közbeszédben sokkal kevésbé tárgyalt téma, mint a pszichológiai, amely utóbbiról – köszönhetően többek között a Száraz november program egyre népszerűbbé válásnak – egyre szélesebb körű ismereteket szerezhetnek a téma iránt érdeklődők.
A csoport című előadás azt próbálja, hogy miként lehet egy anonim csoportot úgy a színpadra tenni, hogy az egyszerre legyen szórakoztató és edukatív. Utóbbit tekintve mintha felvállalt céljának tekintené azt is, hogy megmutassa, egy ilyen csoporthoz segítségért fordulni nem ciki, épp ellenkezőleg, teljesen átlagos emberek teszik meg ezt nap mint nap, akik úgy érzik, nem tudnak megküzdeni a problémájukkal, ami – ahogy ez az előadásból is kiderül – mindig sokkal nagyobb, mint az, hogy szerhasználók. És habár a magam részéről kissé eltúlzottnak érzetem az oktató jelleget, azt egy pillanatig sem vonnám kétségbe, hogy nekünk, magyaroknak nemtől, kortól és társadalmi státusztól függetlenül hatalmas szükségünk van arra, hogy valaki érdemben beszélgessen velünk a függőség témájáról. És amennyiben valaki erre a célra a 6SZÍN előadását választja, jó helyen jár. Aki pedig arra kíváncsi, hogyan lesz mindebből őrültekháza egy lerobbant elvonó beázott plafonjáról csöpögő Shakespeare-anyagba oltva, az pedig váltson jegyet Bodó Viktor Lidércek, Shaxpeare, Delírium című rendezésére is, amelynek A csoport részben az előtanulmányaként tekinthető.
Az előadás adatlapja a 6SZÍN Teátrum honlapján itt található.