A Kazamaták nem illeszthető be a forradalmár-/ellenforradalmár-értelmezések egyik csoportjába sem, még csak nem is az egyikre vagy a másikra adott reflexióról, paródiáról van szó. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA.
Bulgakov 1928-ban íródott, sokáig cenzúra alatt álló Menekülés című drámája a kor képzőművészetét megidézve egy gigantikus 3D-s avantgárd festménybe ágyazottan jelenik meg a szegedi Kisszínház színpadán. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
„Ne bízz olyan férfiban, aki tud táncolni” – idézi emlékezetébe Anastasia édesanyja szavait, amint az ominózus részeg éjszakán Mr. Grey átlejt vele a táncparketten. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
A Barboncás Társulat új darabja, a Halálian jó történet Kiss Ágnes kortárs vásári bábjátékainak folytatásának tekinthető, s stílusában leginkább a szabadtéri fesztiválokon játszott Fekete kisasszonyhoz hasonlítható. KÉRCHY VERA ÍRÁSA.
A Kortárs táncelméletek című kötet legalább kétféle értelemben nevezető hiánypótlónak az ábrázoló művészetek körül kialakult, kialakulófélben lévő hazai elméleti diskurzusban: egyrészt, mert általa végre dekonstrukciós megközelítésben olvashatunk a performativitás jelenségéről, másrészt, mert (ennél fogva) válogatott tanulmányai a hiány ábrázolásának (anti)esztétikájáról, a reprezentálhatatlan reprezentálásának eseményéről értekeznek. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
Először szerepelt Budapesten kívül Parti Nagy Lajos és Dés László felolvasó – zenélő duettje, a Fülkefor és vidéke. A Maszk Egyesület tavaszi programsorozatának keretében, a Régi Zsinagóga színpadán mutatták be a Magyar mesék színpadiasított változatát Szegeden. KÉRCHY VERA ÍRÁSA.
Mind az opera, mind a színház műfajára nézve üdítő frissességgel hat Kiss Ágnes energikus opera-árnyjáték rendezése, melyet minden ízében az egymást kiegészítő ellentétek játéka jellemez. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
Az Inferno „külső” és „belső pokolként” választja szét a Liszt-szimfóniákra koreografált két előadásrészt. A test sanyargatásával büntető pokolbéli és az emberen belüli pokol miatti szenvedés a test mint anyag témája, így lehetőséget nyújt a (kortárs) tánc önmegmutatására. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.