Előfordul, hogy egy darab már kissé porosnak tűnő világát a kortárs politikai események új színekkel, aktualitással ruháznak fel. Úgy tűnik, ez most megtörténik Arthur Miller A salemi boszorkányok című művével is. Egyik szemünk sír. És a másik is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Rusznyák Gábor
A SZÁLEMI LEJÁRATÓKAMPÁNY
GABBI, NE CSINÁLD! Ibsen: Hedda Gabler / Miskolci Nemzeti Színház
Na most akkor mit gondoljon a szegény néző erről a Hedda Gablerről? Hogy egy rémes alak, akinek az okoz örömet, ha tönkreteszi mások életét, vagy hogy áldozat az istenadta, még ha saját maga áldozata is? Szóval ez dilemma, nem kicsi.. és nem is Ibsené. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ÉRTETEK ÉS HELYETTETEK A „K” ügy / Miskolci Nemzeti Színház
Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
„ILYEN BÉKE JÁR” Szálinger Balázs: Kályha Kati / Radnóti Színház
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
ÉRDEMES-E AUDREY HEPBURNT KERESNI? Truman Capote – Richard Greenberg: Álom luxuskivitelben / Radnóti Miklós Színház
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
VADÁSZJELENETEK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL Gogol: A revizor / Miskolci Nemzeti Színház
Amíg ebben az országban élünk, nem lehet nem játszani A revizort. A gyakorlott színháznéző már előre dörzsöli a tenyerét: vajon kinek és hogyan szól majd be az új bemutató nyíltan vagy burkoltan? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ ÚR AZ ÉN PASTEUR-ÖM Tartuffe. Molière nyomán szabadon / Miskolci Nemzeti Színház
Szögezzük le villámgyorsan, amit már a színlap figyelmes olvasója észlel: ez a Tartuffe nem az a Tartuffe. Na de akkor melyik? Teszi fel jogosan a kérdést a nevetés közben a könnyeit törölgető néző. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
NEVETNI, SŐT RÖHÖGNI Feydeau: Bolha a fülbe / Miskolci Nemzeti Színház
Nagy franc ez a Feydeau, és ebben a bohózatba hajló vígjátékban, a Bolha a fülbe címűben túl is tolja a biciklit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A SZIVACS MÉLYÉN KŐ VAN Beszélgetés Kocsis Pállal
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
RAJONGÓSZÍNHÁZ Marc Noman – Tom Stoppard – Lee Hall: Szerelmes Shakespeare / Miskolci Nemzeti Színház
A Szerelmes Shakespeare sokkal jobban működik színházban, mint filmen. Nem véletlen: a szerzők, s közülük gyanítom, főleg Tom Stoppard, mintha a Színházhoz írtak volna ódát. Az Élet, a legnagyobb rendező, meg úgy hozta, hogy a miskolci nagyszínházi bemutató a vírushelyzet miatt a tavaszról a nyár végére, az újraindulás első napjaira tolódott. Lehet-e a véletlent ennél nyomatékosabban metaforaként tekinteni? PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
A LEKVÁRT MEGEDZIK A vadkacsa (Henrik Ibsen drámája és Simone Stone The Daughter című filmforgatókönyve alapján írta: Rusznyák Gábor) / Miskolci Nemzeti Színház
„A miskolci Játékszínben a norvég drámaíró Hjalmar Ekdalja (Fandl Ferenc hibátlan alakításában) már az előadás legelején átváltozik – ezúttal lajhárrá. És lekvárrá. Lajhár Lekvárrá.” BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
SPORTOS VELENCE William Shakespeare: Othello, a néger mór / Katona József Színház, Kecskemét
Vannak olyan előadások, amelyekről néhány év múlva egy-egy jelzős szerkezet marad meg a színházi köztudatban, amely gyakran arra a sajátos közegre – akár vízre, sárra, lisztre stb. – utal, amelybe az alkotók a játékot helyezik. Nem csodálkoznék, ha a kecskeméti Katona József Színház bemutatója tornatermi Othellóként élne majd tovább emlékeinkben. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
MÁR MEGINT ITT VAN A… Goldoni: Nyaralás / Kecskeméti Katona József Színház
Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
MÉG TOLSZTOJ IS BEKÖSZÖN Csehov: Három nővér / Miskolci Nemzeti Színház
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
CSELÉDBŰN Kosztolányi Dezső: Édes Anna / Miskolci Nemzeti Színház
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA.