Kerényi Imre és Huszti Péter osztályvezető tanárok világkörüli utazásra vitték diákjaikat. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.
Nyomatékosan helyi érdekű, ám korántsem minden báj nélkül való hangverseny idézte Mozart örökszép dallamait a pécsi Püspöki Palota kertjében. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A POSZT negyedik napja, vulgo: a harmadik esőnap. Négyből három, a szabadtéri programok szempontjából nem jó arány. Az Ünnepi Könyvhét sátrainál néhány végsőkig elszánt filosz lapozgatja a bánatosan csordogáló eső elől jól-rosszul elrejtett könyveket a kiadói alkalmazottak lassan apátiába forduló, aggódó pillantásaitól kísérve. KARSAI GYÖRGY ÍRÁSA.
Budapesti és kaposvári növendékek, eljövendő, de legalábbis reménybeli jelmez-, díszlet- és látványtervezők tették közszemlére az elmúlt tanévek során abszolvált vizsgadarabjaikat. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
“A középkori obszcén költészet netovábbja” – hirdeti a büszke alcím, s valóban: a Spinoza Ház előadása olyan szövegekkel ismerteti közönségét, amelyeket eddig jobbára csak lángoló fülű medievalisták búvároltak. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Legelsősorban is nagyon szabad előadás a Szabadazá. És nemcsak azért, mert voltaképpen a legújabb kori szabadság kitöréséről szól – bár a kohézióját ez adja -, hanem azért is, mert változatos kifejezésbeli és formai eszköztárát is a szabadság szervezi. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Turbinék végnapjai után, közvetlenül az Álszentek összeesküvése előtt írta e faramuci komédiát Mihail Bulgakov. Már biztonsággal uralta a színpadot, s nyugtalanítóan sokat tudott a színház világáról. Akárcsak Babarczy László. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A színházi találkozó nyitóestjén zenekari orgonakoncert lakta be a pécsi Bazilikát. Poulenc és Saint-Säens egy-egy művét a szólista Szamosi Szabolcs és a Hamar Zsolt által igazított Pannon Filharmonikusok adták elő. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Bodó Viktor időben hozzánk legközelebb eső nyíregyházi rendezése kapcsán a sajtómunkások túlságosan gyakran bonyolódtak abba a kérdésbe, kit mi, hogyan és milyen mértékben elégít ki az új bemutató kapcsán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
A közismert anekdota szerint amikor Kafka fölolvasta barátainak A per első fejezetét, mindannyian nevettek, maga a szerző is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
Társadalmi és kulturális alapjelek, kor- és művészettörténeti átjátszatások tömkelegét szívja magába az előadás. Például a bábbá lefokozott címszereplő verejtékező homlokán töviskoszorú módjára font fehér menyasszonyi ék a korona. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
„Arról volt szó, hogy színházba jövünk” – méltatlankodik a Nemzeti-beli vendégjáték után ártatlanul mosolygó családtagjai felé fordulva egy negyvenes, rezervált hölgy. Vajon igaza van? Tényleg nem színház, amit láttunk? Igen is, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A stúdiószínpad terének közepét forgatható plexiláda uralja: különös módon éppen az intimitást és a halálközelséget emelik az áttetsző dobozba. Az ösztönök és a félelmek üvegbőrrel határoltak, de a burok alatt felerősödve lüktetnek. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
A Nézőpont Színház rendezője, Göttinger Pál nagyszerű érzékkel nyúlt egy olyan drámához, melyből a nyolcvanas-kilencvenes években felcseperedett generáció életérzése lüktet. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.