Püspökvári Zenés Estek. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A Püspökvári Zenés Esték idei első, valójában délutáni koncertje igazán szolid rendezvény volt a POSZT eseménydömpingjében, és sem a némiképp eldugott, bár isten háta mögöttinek aligha nevezhető helyszín, sem a családiasra méretezett nézőszám, sem pedig a produkció művészi színvonala nem érdemesítené önmagában kitüntetett figyelmünkre e szabadtéri hangversenyt. Csakhogy az esemény gyengeségeiben is rokonszenvesnek bizonyult, s egyszersmind alkalmasnak arra, hogy a pesti látogatóban nosztalgikus érzéseket, a professzionális koncerteken korántsem magától értetődő meghitt hangulatot ébresszen.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Amíg a közönség helyet foglalt a püspöki kert medencés díszkútja körül, a Mozart Vonósötös névadójuk közkedvelt D-dúr divertimentójának néhány problematikusabb pontját játszotta össze, s így egyszerre nyertünk ízelítőt a programból és szoktathattuk szemeinket a vonósok korabeli jelmezeihez. Utóbb nyilvánvalóvá vált, hogy a jelmezviselet teremti meg az est tematikai keretét, hiszen a két énekes, Kuti Ágnes és Bognár Szabolcs is hasonló öltözékben állt elénk, hogy részleteket adjon elő a Don Giovanniból, a Figaro házasságából és a Varázsfuvolából. Ám mielőtt az operarészletek felcsendültek, két Dvorak valcer szólalt meg, s a pécsi vonósötös nemcsak ízléses szalonmuzsikálást produkált, de játékával elcsendesítette a közönség soraiban eladdig kitartóan pityergő karonülőt is.

Bognár Szabolcs és Kuti Ágnes. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A Mozart-program három, a Don Giovanniból való részlettel vette kezdetét, s már az első percekben nyilvánvalóvá vált az esemény sajátszerű, lokális bája. Leporello Regiszteráriáját a bariton Bognár Szabolcs vezette elő, kellemes hangon, ám a bizonytalankodásoktól nem mentesen, aminek alkalmasint lehetett némi része abban, hogy a népszerű ária ezúttal csak az első szakaszáig került előadásra. A magyar szövegű éneklés (ami az egész koncertet uralta, ám máskülönben már alig üzemelő gyakorlat) így is élményszerűvé avatta e számot, hiszen a “szobalány és szárazdajka” sor hadarása nyilvánvalóan nem hasonlítható a Da Ponte-szöveg ismerős pattogásához. A Regiszteráriát a Don Giovanni-Zerlina kettős követte, amely mindenkor garantált siker, akár Placido Domingo és Kathleen Battle, akár Bessenyei Ferenc és Domján Edit énekli (amúgy ez utóbbi páros Mensáros László zongorakíséretével). A vonósötös által kísért Bognár-Kuti duó is tetszést aratott e számmal a hangulatos kert közepette, s hasonlóképp tapsoltuk meg Zerlina I. felvonásbeli áriáját, majd a Figaro házassága három részletét.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

A D-dúr divertimento valamelyest csiszoltabbá vált mikorra másodszor elénk került, ám így is becsúsztak kisebb-nagyobb félrehúzások. Ám a sérülékeny hangzás tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy felidézze az emlékezetünkben élő művet, s ez az emlék, valamint a hevenyészett széksorokból egymással összenevető kisgyerekek, ismerősként összesúgó családok látványa fölülírta a produkció esendőségét. A koncertet záró Varázsfuvola–részletekkel sem volt ez másképp: a kissé esetlegesen poentírozott Papageno-Papagena kettős csúszásai bocsánatossá törpültek a püspöki kert virányai közt, s mi boldogan dudorásztunk a félhivatásos Papagenóval. Igaz, az emlékeinkben Walter Berry kezelte a szólamot.