Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy amatőr (vagy alternatív?) színtársulat, sok éve játszanak már együtt, de a szekrényből csak a sokadik produkció próbái közben kerülnek elő egymás után a csontvázak. Van belőlük bőven. Ennyi a kanavász. VARGA ETELKA ÍRÁSA.
Ha az ember nem először vált Pintér Béla-előadásra jegyet, nagyjából tudja, hogy mire számítson. Jól azonosítható stílus vagy unásig ismert modor? Az Árva csillagról szóló kritikák e két véglet között ingadoznak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Erős indulatoktól, politikai felhangoktól sem mentesen, a független színházak működését alapjaiban befolyásoló pályázati-támogatási patthelyzet ismertetésével vette kezdetét a huszadik, Tolnai Világlexikona címet viselő szegedi Thealter fesztivál. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Az új Pintér Béla-darab sűrűbb matériából építkezik, mint az előző, a Párhuzamos óra. Az érdes rögvalóság karistolása zajlik újra meg újra, kesernyésen humoros jelenetekké oldva az ábrázolt életanyagot. Kevesebb több lett volna. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A szeánsz nyolc húszkor veszi kezdetét. Súlyos gyertyák lobognak a félsötétben, a földdel beszórt kifutón mezítlábas, csaknem fedetlen felsőtestű fiúk-lányok hajladoznak átszellemülten; egyikük zöld ágat lenget a feje fölött. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Pálmafa és kecske, géppuska és koktélpohár, szendvics és bárányfelhő, szivar és Rolls-Royce – mindezen javak kétdimenziós papírmasé kiszerelésben jelennek meg Pintér Béla új előadásában. Kár, hogy a nagymértékű dimenzióvesztés mintha az előadás egészét is sújtotta volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Első sikereik után jólhangzó fantázianevet keresgéltek – de nem találtak. Maradtak a legegyszerűbbnél: Pintér Béla és Társulata. A semleges megnevezés magában foglalja e színház két lényeges jellemzőjét: Pintér a spiritusz rektor, akit a kezdetektől nagyjából azonos összetételű, stabil együttes vesz körül. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A vőlegény apjának ültetnek be alkohol elleni kapszulát, hogy ne igya le magát, mint a disznó. Van vőlegény, menyasszony, nászszülők. Ami legbővebben akad a feszes, szórakoztató, kevéssé jelentős előadásban, az a kapszula. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.