Ítélkezésre hív fel a Hegymegi Máté által rendezett produkció bekötött szemű, pallóst és mérleget tartó Jusztíciát ábrázoló szórólapja. Nehéz ügy ez, akkor is, ha csak a főhősöket nézzük. De a cím a pusztító szülők halott utódait hívja elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Elöljáróban talán csak annyit: szégyellje magát hetediziglen mindenki, aki oka/felelőse/kerékkötője annak, hogy Hajdu Szabolcs nem rendez filmet Magyarországon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Lionel Shriver regényének kiindulópontja egy iskolai tömegmészárlás, amelyet egy 16 éves fiú követett el. A regény és a belőle készült előadás viszont azért jó, mert túllép az egyszerű közhelyek és a bulvár világán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Diktatúra és nosztalgia furcsán ismerős elegye legyint meg minket a Soharóza új előadásán, a Keleti blokkon, meg persze, ahogy a produkció többször utal rá, időnként ez a közérzet határozza meg színházon kívüli hétköznapjainkat is. Viszolyogtató és megmosolyogtató közelmúltunk átitatja a közeli jövőnket. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A 23 éves Szenes Hanna 1944-ben a brit hadsereg ejtőernyőseként tért vissza szülőhazájába, hogy zsidókat mentsen, de a fasiszták kivégezték. Widder Kristóf rendezi a Hanna – Szabadesés több szólamban című előadást, melynek ősbemutatóját Bíró Eszter főszereplésével augusztus 17-én Szentendrén tartják. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Lényegében hírszínházi esemény ez a Vári Bertalan által koreografált, Alföldi Róbert által rendezett, s a Varidance Társulattal együttműködésben létrejött produkció. Először bizonytalankodik, aztán fölébred tőle az ember. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Tulajdonképpen mi, nézőtéri székünkben kuporgó vagy terpeszkedő restek volnánk a negyediknek besorolt jellemhiba hordozói, és ezen, hitvány éltünkön tehát, kellene változtatnunk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Ez a darab, Székely Csaba Öröm és boldogság című drámája prezentáció. Pontosabb lenne demonstrációnak nevezni, de ebből a szóból sajnos kiveszni látszik az eredeti jelentése, a ma használatos meg ide kicsit sem illik. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Tavasszal a Trafóban a járvány miatt elmaradt Elfriede Jelinek Árnyék (Eurüdiké mondja) című darabjának premierje. Hogy Jelinek megközelítése mennyiben más, mint az eredeti mítoszé, erről is kérdeztük a szeptember elején bemutatott darab női szerepét játszó Pető Katát. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.