Igazi csoda. A legnagyobb Oscar-esélyesnek titulált fekete-fehér stílusimitáció nem pusztán megidézi a némafilmek korszakát, hanem posztmodern játékot is űz annak hagyománytárával. Módfelett aranyos múltba révedés, kortárs mozimágia a mozi mindenkori varázsáról. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Fene se gondolta volna, de a Hawaii-szigeteken tényleg hawaii ingben folynak az üzleti tárgyalások – és ez még csak az egyik kevésbé fontos tanulsága Alexander Payne öt Oscarra jelölt filmjének. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
A második részek általában nem tudják felülmúlni az elsőt. A II. világháborúnak vagy a Terminatornak mégis sikerült. Ha filmekről van szó, hálásan merengünk el ezen, ha globális vérontásról, már csak akkor, ha elmeroggyant hadtörténészek vagy gyakorló nácik vagyunk. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
„I want my money back” – hangzott Margaret Thatcher egyik leghíresebb szállóigéje, s bár ez a mondat most nem hagyja el Meryl Streep száját, azért parádés alakítása láttán aligha fogja bárki is visszakérni a pénzét a jegypénztárnál. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Ha van színész Hollywoodban, akin igazán jól mutat a demokrata párti elnökjelölt gúnyája, az George Clooney, hiszen a selymes ábrázatú liberális nem csak közéleti megnyilatkozásaiban, de megannyi filmjében is nagy erőkkel bizonyította markáns politikai elkötelezettségét. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA.
Kattogó telexgépek, surrogó magnószalagok, ormótlan tárcsás telefonok – az analóg hírszerzés muzeális eszközei közt lavíroznak a Suszter, szabó, baka, kém szereplői. Közben pedig kiderül, hogy klasszikus kémregényt filmre adaptálni szinte lehetetlen. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A feminista ikon, a bosszúálló, törékeny goth angyal, a tetovált Lisbeth Salander visszatért a vászonra. Más dolga, úgy fest, most nem nagyon akadt, mint ujja köré csavarni az amerikai célközönséget. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A Shrek mellékszereplője, Csizmás, a kandúr visszatért, de a főszereplésével forgatott egészestés animációt látva bizton állíthatjuk, ennek a macskának nem lesz kilenc élete. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Wuppertál nem tartozik a leglátogatottabb német városok közé, de két jelenség miatt feltétlenül figyelmet érdemel: az egyik a függővasút, amely a járókelők feje fölött cikázva szeli át az utcákat, a másik a koreográfus, Pina Bausch. NAGY BORI ÍRÁSA.
A mester legújabb mozijában a hamis pátosz és nosztalgia ellen emel szót – mindezt a megszokott stílusában. Nem rossz film az Éjfélkor Párizsban, de ilyet már „ettünk”. Vagy mégsem? HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Kedves gyerekek! Utazzatok velünk 2020-ba, az egyeseknek elég távoli Amerikába, annak is mezőgazdasággal foglalkozó államaiba, ahol túl a csúcson, a millió dolláros bébin, Rocky Balboán, de még a Transformersen és az Avataron is, vár rátok Atom, az elhasznált robot. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Brutális neo-noir egy autós kaszkadőrről, aki másodállásban a gengszterek sofőrje – avagy száguldás, Chevrolet, szerelem. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Amikor Harry Potter először érkezett Roxfortba, színes és izgalmas világ tárult fel előtte. Ám a világ lassan kékké és szürkévé fakult, ahogy egyre többen haltak meg. A csodák lidércnyomássá változtak, a bájos mesefilmből a horror határát súroló dark fantasy lett. LAKATOS ISTVÁN KRITIKÁJA.
Nehéz nagyobb sikerrel kecsegtető játékot kitalálni, mint az autóból robottá alakítható Transformers akcióbabákat. Kérdés, hogy az élmény átmenthető-e celluloidra? VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Felfogni a felfoghatatlant, elképzelni az elképzelhetetlent, ábrázolni az ábrázolhatatlant – nem kevesebb volt Terrence Malick terve új filmjével. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.