Atom, a Happy Meal menük új sztárja, a Dreamworks stúdió új portékája egy boxoló droid. A többi harci robothoz képest nem túl nagy, nem is korszerű, kidobják, elfelejtik, mint Buzz Lightyeart és Woodyt a Toy Story-ban, ám egy napon egy kölyök a roncstelepen rátalál.
De ne szaladjunk ennyire előre, előbb meg kell ismernünk Charlie Kentont, a kisstílű promótert (magyarul meccsleszervezőt), aki egykor profi bunyós volt, igaz, nem túl nagy sikerrel. Ma már túl van már mindenen, alig lát ki adósságaiból, jelenleg mezőgazdasági kiállításokon robotokat irányít távirányítóval. Igen, tudom, hülyén hangzik és tulajdonképpen elég szégyenletes is ezt az egészet végignézni: amint Hugh Jackman Clint Eastwoodosan összeráncolt homlokával, leizzadt, jól láthatóan kigyúrt karjaival egy konzolt nyomkod a szorító szélén vicsorítva, küszködve, miközben a ringben életre-halálra folytatott küzdelmet folytat két hatalmas, csillogó páncélzatú (mellesleg az Avatar trükkmesterei által életre keltett) robot… (Már amennyiben robotok egyáltalán képesek életre-halálra küzdeni egymással.) Nagyon igyekeznünk kell, hogy egy ilyen felütés után ne álljunk fel a székből. De a filmkészítők nem adják fel: tovább soroznak minket.
 Hugh Jackman |
Eleve zavaros a forgalmazó által választott cím. Az angol eredeti magyarul, nyersfordításban Igazi acél lett volna, ami helyett érthetően valami mást kell találni, de a végül megtalált Vasököl kissé pikáns egy posztkommunista országban. Na persze a Vasember kasszasikere után nyilván csalogató minden vas- előtagú összetett szó. De mi indokolja ezen túl a névválasztást egy ízig-vérig amerikai filmben, ahol macsó, hamburgert zabáló, kólát vedelő egyszerű amerikaiak utaznak kamionjukon a szabadság országán keresztül motelekben megszállva, és semmi nem érdekli őket, csak a boksz, meg az, hogy pénzt csináljanak és nyerjenek. Van ugyan a történetben egy halvány szál arról, hogy a kisemberek győzedelmeskednek a gonosz (nem mellesleg orosz) gazdagokon, de nem veszik azért ezt olyan komolyan. Ez a mozi kényelmesen hempereg a fogyasztói társadalomban: az olyan multik, mint a Bing, a Dr Pepper, vagy a Mercedes nagy költségvetésű, egész estés reklámfilmjének is fel lehet fogni.
De adjunk egy esélyt a Vasökölnek, ahogy Charlie Kentonnak is újra és újra adnak a környezetében élők. A felütésnek egyébként csak egy része, hogy Charlie Kenton lecsúszott alak még az amatőr robotboksz világában is, mert van egy tizenegy éves fia is, Max (Dakota Goyo). Akiről ugyan hallani sem akar, és akit halott feleségének milliomos testvére és annak férje szívesen felnevelne, de mivel a bíróság nagy eséllyel mégis neki ítélné a kölyköt, írásba adja, hogy lemond róla némi pénz fejében, amit a milliomos mostohaapa csak azzal a feltétellel ad oda neki, ha a nyarat együtt tölti fiával, amíg ők a feleségével Toscanában nyaralnak. Az expozíciónak még mindig nincs vége: Charlie-nak a fiával a nyakán kell találnia egy robotot, merthogy az edzőterem, ahol a robotokkal edz (ki tudja mit és hogyan és minek, ha egyszer robotokról van szó…) és aminek a tulajdonosa Charlie egykori trénerének lánya, a hiperszexi Bailey Tallet (Evangeline Lilly játssza), épp a csőd szélén van. Amikor az utolsó robotjukat is szétverik a ringben, a roncstelepre mennek, hogy összelopkodjanak egy új robotra valót, Max viszont igazi kincsre talál: Atomra, akivel edzeni kezdenek és egyre nagyobb meccseket kötnek le. Örökös Dávidokként menetelnek Góliátjuk, az orosz örökösnő által szponzorált, japán mérnök készítette, veretlen Zeusz felé.
 Jelenet a filmből |
Az edzőterem megmentése már a Kidobós című Ben Stiller-filmben is paródia alapanyag volt, annyira nem eredeti ötlet, de számtalan más filmből is loptak és/vagy merítettek a Vasököl alkotói. Az apa-fiú kapcsolatról eszünkbe juthat a Bogdanovich-féle Papírhold (amelynek gyerekszerepéért Oscart kapott a tízéves Tatum O’Neil), a semmiből jött Atom és a veretlen Zeusz meccséről, meg az arra való felkészülésről pedig természetesen a Rocky. De az a film, amely mindezeknél is sokkal erősebben jelen van, egy Stallone-mozi, ami mind a kritikusok, mind pedig a mozinézők körében megbukott, de egy időben másolt videokazettán minden magyar háztartásban megtalálható volt, a filmtörténelem talán egyetlen szkanderes eposza, a Túl a csúcson.
Ott is van kamion, ott is van lúzer apa, ott is van tíz év körüli gyerek, akivel először utálják egymást, aztán fokozatosan összejönnek, ott is van milliomos nevelőszülő, ott is vannak meccsek és izmok és könny és verejték. Csak abban a filmben, dacára annak, hogy az egész ott is giccses, elnagyolt, nevetségesen patetikus, egy dolog mégis van, ami a Vasökölben nincs: erő. A Vasökölben hiába vannak két és fél méter magas, többmázsás robotok, amik tényleg jól néznek ki, ha ők csak robotok. Nincs verejtékük, nincs könnyük, nem fáj nekik a bunyó, nem vérzik lucskosra a szakítót, ha felszakad a szemöldökük.
 Evangeline Lilly és Hugh Jackman (A képek forrása: PORT.hu) |
A film felétől, amikor a sajnos féldimenziós karakterét is ripacskodásával túldimenzionáló csajt elfelejtik a forgatókönyvírók, azon kapjuk magunkat, hogy ez az egész hirtelen elkezd érdekelni minket. Hogy komolyan vesszük. Atom is izgalmas, a szemétre dobott gép, aki robotként elavult, de mégis győz valamiért, és lehet, hogy azért, mert ő áll legközelebb hozzánk, emberekhez. Egy pillanatra valódi mélysége lesz a vászonnak, amikor Atom magára marad és belenéz a tükörbe. Charlie, a robotok által kiszorított veterán is érdekes lesz, legfőképp a kissráca miatt. Dakota Goyo ugyanis ijesztően tehetséges: mintha színészetre tenyésztették volna, táncol, varázsol, játszik, mellette Hugh Jackman siralmasan elavult széria. A végén azért ő is túlzásba viszi, de szinte biztos vagyok, hogy képes rendezői utasításra sírni. Meg abban is, hogy megvan a következő DiCaprio.
Lelkesedésünk nem tart sokáig. Liheg, szuszog, az utolsó menetben aztán végleg padlót fog, mikor látjuk, hogy ahogy nincs se igazi vér, se arányérzék a filmben, nincs igazi konfliktus sem. Együtt sír lassítva a mostohaszülő és az igazi. Ez az apa nem az az apa, aki a villába betör egy csőrös kamionnal, aki minden törvényre magasról tesz és elrabolja a fiát: a XXI. században már az is nagy szó, ha jó vasárnapi szülő lesz belőle. Az meg, hogy mennyire hülyére vettek minket, akkor lesz világos, amikor hazamegyünk, és a neten böngészve rájövünk, hogy a Vasököl tulajdonképpen még csak ezekről sem akar szólni. Pusztán a világ egyik legdrágább reklámja egy árkád játéknak. Azért ilyen furcsán lélektelen.