A karácsonyi giccsként félrereklámozott Téli szünet nem véletlenül lett az idei Oscar-szezon egyik titkos favoritja. A humanista mozi amerikai kismestere, Alexander Payne felemelő melankóliával forgatta le az örök mogorvák feel-good filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Szikár és rideg konstrukciók rejtik el és fedik fel a borzalmak univerzumait az idei Cannes-i fesztivál két szenzációs versenyfilmjében. Kísérteties visszafogottság és hátborzongató szembesítés Jonathan Glazer és Jessica Hausner legújabb munkáiban. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Keresve sem találnánk két annyira különböző filmet, mint Wim Wenders sztoikus nyugalommal csordogáló Tökéletes napokját és Yorgos Lanthimos öles léptekkel haladó Szegény párákját, melyeket az idei CineFest programján túl a nagybetűs moziélmény címkéje köt össze. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A Godzilla név mindenki számára ismerős lehet, hiszen így vagy úgy, de mindenki találkozott már a Tokió belvárosát romba döntő, esetenként King Konggal és más hatalmas szörnyekkel (úgynevezett kaijukkal) verekedő nukleáris őshüllő képével. Yamazaki Takashi rendezésében 2023-ban mutatták be a legendás japán Tōhō Filmstúdió szuperszörnyének harmincnyolcadik filmjét, hogy általa visszatérjenek a széria gyökereihez. CSEH DÁVID KRITIKÁJA.
A 2013-as Szél támad című filmjét szánta utolsó művének az akkor hetvenkét éves Mijazaki Hajao. Tíz évvel később újabb alkotással jelentkezik a nyugdíjból visszatérő mester, és A fiú és a szürke gém című munkája tűnik az életmű valódi összegzésének. CSEH DÁVID KRITIKÁJA.
Wes Anderson nem először adaptálja Roald Dahlt. A fantasztikus Róka úr után a sokak által rajongott, mások szerint erősen túlértékelt rendező most négy rövidfilmmel állít emlékművet a termékeny szerzőnek, akinek specialitása az antihősök piedesztálra emelése, és a boldogtalan felnőttben lakozó sértett gyermek bizarr történetekkel való kárpótlása. SUGÁR BERTALAN KÜLÖNVÉLEMÉNYE.
Micsoda különleges film! Egyenetlen, hol direkt, hol vicces, elnyújtott, fájdalmasan éles és finom, a közepén egy lenyűgöző, ritkán látott karakterrel. Justine Triet filmje, az Egy zuhanás anatómiája egy halálesettel indul, nyomozással folytatódik, amiből bírósági tárgyalás lesz, hosszúra nyújtott, részletes courtroom drama, majd az ítélet. Megölte a sikeres írónő az egyetemi tanár férjét és gyermeke apját vagy sem? MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA.