A hideg, kopár izlandi táj, és Ingvar Sigurdsson izlandi színész barázdált, meggyötört arcának monotonul váltakozó képeit a kibuggyanó, forró vér ellenpontozza Hlynur Palmason filmjében, ami a gyász témáját a végsőkig feszített formatudatossággal dolgozza fel. VÍZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA.
Mi lesz A legyek urából egy világvégi dzsungelben? Az idei fesztiválok latin slágere, a lehengerlő Monos bemutatja azt a világot, ahol a törpék és a gyerekek parancsolnak. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Még sosem merült fel benned, hogy néznél egy gulyáskommunizmus idején játszódó, jó kis magyar vámpírkomédiát? A Drakulics elvtárs bizonyítja: ideje volt, hogy készüljön egy ilyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Hans Petter Moland filmjének középszerűségén még az erős irodalmi háttéranyag és a professzionális stáb sem tud segíteni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.
Mit tehet az ember, ha minden vágya egy saját sci-fi univerzumot teremteni, de nincsen hozzá költségvetése? Elkészíti A lelőhelyet! HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.
Csipkerózsika múltkor még csak feminista lett, most pedig már egyenesen a mesetrump ellen harcol. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az elsőfilmes Hartung Attila FOMO – Megosztod, és uralkodsz című mozijának főszereplői Z generációs tinédzserek, akik – ha nincsenek is ennek tudatában – épp úgy elszenvedői a csoportnyomásnak, mint a közállapotoknak. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Túl sok újdonság ugyan nem derül ki Ron Howard életrajzi dokumentumfilmjéből, ám mi igazság szerint az eleven Luciano Pavarottitól is szinte mindig ugyanazt vártuk és reméltük: a életöröm ragályos boldogságát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Ang Lee egészen Budapestig repült, hogy leforgassa Nemes Jeles László rémálmát. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Todd Phillips Joker-mozija, az idei Velencei Filmfesztivál fődíjasa, azon az úton tesz egy újabb nagy lépést, amelyen még Christopher Nolan indult el Batman-értelmezéseivel. Phillips Jokere itt él közöttünk, és jobb ha résen vagyunk, mert bármikor robbanhat. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A zsánerkutyulós filmek mestere annyira fanyar viccet mesélt a szegények és gazdagok közti szakadékról, meg az erőszakról, mely annak mélyében fogan, hogy Cannes-ban mindjárt Arany Pálmával jutalmazták. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Mielőtt bárkiben hiú ábrándokat keltene, a címben lefektetett kérdést csak felteszi, de nem válaszolja meg a spanyol A rendszer című film. Viszont szórakoztató rálátást enged arra, hogyan mennek a dolgok egy nyugati ország politikai boszorkánykonyhájában. A valódi kérdés inkább az, hogy mi megkönnyebbülünk-e a látottaktól. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Lyoni pedofil pap áldozatainak önfeltárása és bosszúhadjárata egy kissé suta Ozon-filmben, amely leginkább az egyén felőrlődéséről szól. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Metoo ide vagy oda, nem könnyű felhőtlenül örülni a férfiakat megkopasztó sztriptíztáncosnők elhúzódó bulijának A Wall Street pillangóiban. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.
Az irodalmi filmadaptációk buktatóinak ékes példájaként Az aranypinty egyszerre fárasztóan hosszú és fullasztóan tömör, ami különösen elkeserítő, ha a sztárgárda remek munkájára tekintünk. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.