Életrajznak felületes, de musicalként pazar a popsztár mozija. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Nincs mit szépíteni rajta, a Dominó, Brian De Palma rendezői pályájának legnagyobb kudarca. Külön idegesítő benne, hogy a legmélyén valahol ott lapul egy Brian De Palma-film. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Háromfejű repülő sárkánykígyó, felhőkarcoló méretű molylepke, vulkánból kikelő főnixmadár, és persze a címszereplő szörnykirály, Godzilla egymással való hadakozása borítja lángba a világot. Ez tényleg érdekes tud lenni egy felnőtt ember számára is? VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Ted Bundy élete és halála különös fénytörésben. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Krzysztof Zanussi új filmjében a Faust cselekményét vegyíti saját morális dilemmáival: a kombináció kifejezetten izgalmas, ugyanakkor az elbeszélést tekintve mégis zavaros művet eredményezett. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.

A Bosszúállók: Végjátékkal párhuzamosan szuperhősös filmet bemutatni? Meglehetősen vékony jég, de David Yarovesky és James Gunn ügyes alapkoncepcióval igyekszik nem elcsúszni rajta. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Drogok, csalás, Ibizát idéző forgatag. Talán már csak Habony Árpád hiányzott a Tied a világból, hogy elhiggyük: néha otthon, a négy fal között a legjobb, ahol például gondolkodás nélkül elkapcsolnánk az ilyen filmekről. Már ha nálunk lenne a távirányító. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

A sötétség gyermekei nem visz minket közelebb a Mayhem együttes elképesztően brutális történetének megértéséhez: Jonas Akerlund hiába bennfentes, gúnyolódással távolítja a sztorit. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

Gondolatébresztő félhomályba burkolózó, humanista film a világ legüldözöttebb népéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

A Hotel Mumbai aránytévesztései ellenére megrázó és korrekt feldolgozása a modernkori Indiában elkövetett legsúlyosabb terrorcselekménynek. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA.

Perry Lang második filmjének igazából a plakát a legerősebb eleme. Te mit kérdeznél tőle? – szegezi a kérdést a gyanútlan nézőnek. Az Interjú Istennel ezzel szemben nem az éles kérdések és okos válaszok filmje, hanem amolyan teológiai gyorstalpaló, sok-sok sziruppal leöntve. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Újabb megrázó moziélmény a test, a tudat és a tudattalan mélységeiről a kultikus francia rendezőtől. Az Eksztázis szédítő képi és hangkoreográfia a tánctól a vonagláson keresztül a mindezt ötvöző erőszakig. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Amikor arra gondolunk, hogy mit nem szeretnénk látni egy franchise újraindításakor, minden bizonnyal valami olyan katasztrófa jelenik meg rémálmainkban, mint amilyen Mike Mignola képregényfigurájának visszatérése. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA.

Aligha van hálásabb téma Szaúd-Arábia történetének első női filmrendezője számára, ha angol nyelven akar filmet forgatni, mint a tizenéves Mary Shelley viszontagságos útja a modern horror alapművét jelentő Frankenstein megírásához. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.