Nem döcög, de nem is száguld. A 25 km/h – Féktelen száguldás igazi nyári film az élet szeretetéről és gyermeki énünk újrafelfedezéséről. Nincs benne ugyan semmi különösebben eredeti, ám ettől még szívmelengető alkotás Markus Geller mozija. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Varázslatos szépségű orosz modell vergődik a titkosszolgálatok hálójában – Luc Besson jobb híján újraírta a Nikitát. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.

Ari Aster rendező immár második nagyjátékfilmjével bizonyítja, hogy a horrorzsáner új csillaga. A Fehér éjszakákban nincs semmiféle öncélú ijesztgetés, a film a legbensőbb félelmeinkről és kétségeinkről beszél. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Egy tipikusan régi vágású buddy-cop vígjáték korszerűsítve, de nem frissítve, PC-sítve, de vele együtt lélektelenítve is. Az Übergáz sajnos épp olyan, mint amit magyar címe ígér. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.

Minden megvolt benne, az is, hogy botrány- vagy kultfilmmé váljon, netán irodalmárok zarándokoljanak el rá hosszú sorokban, mert érvényesen beszél normák és szabályok áthágásáról, szerelemről és szabadosságról. Csakhogy a Pajzán kíváncsiság inkább lett korrekt és helyenként unalmas tablója egy buja és dekadens kornak. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

A szuperhősöknek ma már az álhírekkel és a klímakatasztrófával kell megküzdeniük. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.

Az év legkiszámíthatóbb alkotásának címére is benevezhet a spanyol Oscarral büszkélkedő Bajnokok. Életigenlés, humánum és könnyek: Javier Fesser alkotása semmit sem bízott a véletlenre. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

Ha egy napon arra ébrednék, hogy alapvető popkulturális referenciák kiestek volna az emlékezetemből, azaz például a Coca Cola vagy a Harry Potter épp úgy nem létező fogalmak számomra, ahogy Danny Boyle sem írt filmtörténelmet, akkor a Yesterday című film nem okozott volna ekkora csalódást. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.

Egy sorozatgyilkos játékbabáról szóló 30 éves horrorfilm franchise-t igyekszik Hollywood feltámasztani. Az ilyen hírek ma már senkit sem tudnak igazán meglepni. Vagy mégis? HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA.

Friss, szerethető, szatirikus hangvételű feminista romcom, avagy amikor a Micsoda nő a feje tetejére áll. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.

Sok minden eszünkbe juthat Casanováról, csak az unalom nem. Benoît Jacquot filmje mégis erre tesz meggyőző kísérletet. Vállaltan nem a testiségről és nem a bujaságról beszél, hanem az érzelmekről, ám sajnos csak a leglaposabbakat sikerül kibányásznia. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.

A Három egyforma idegen beszélőfejes dokumentumfilmként is képes arra, hogy végig izgalomban tartsa a nézőt, de moziba küldeni talán mégis túlzás volt. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA.

A Csillagok határán csak látszólag sci-fi, valójában a lét értelmét feszegető, érzékeny szerzői film. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.