„Szakadatlanul jegyzetezem az életet” – írta 1935. április 29-én délelőtt fél tízkor Móricz, és az alkotói-magánemberi gyakorlatát az ebből az évből ránk maradt naplójegyzetei bőségesen igazolják. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Egy családi összejövetel kellékei száz évvel ezelőtt: koleszterinben gazdag ételek, alkohol és egy csoport, amit lehet gyűlölni. Az anyagválasztás szerencséje, hogy a világunk ennyi idő alatt vagy nem változott semmit, vagy ugyanoda jutott, ahol akkor tartott. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Száznyolcvan éves fennállását ünnepelte tavaly az Athenaeum kiadó. Egyszerre kézenfekvő és méltó módját választották a kiadó munkatársai az ünneplésnek: díszkiadás-sorozatot adtak közre „saját” klasszikus szerzőikből. A szerzők, a művek kiválasztása és a kötetek külalakjának, tipográfiájának megújítása főhajtás a kiadói hagyomány előtt, ugyanakkor továbblépés is. VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE.
A versolvasó közönség sokat hallott Karinthy Gáborról, de kevéssé ismeri.Tud arról, hogy a Karinthy-dinasztia tagja, hallott a betegségéről, az „ördöggörcs”-ről, de nemigen olvassa a verseit, pedig három kötete is megjelent. Összegyűjtött verseit Kőrizs Imre szerkesztette, utószót is ő írt hozzájuk, s e munka révén tovább gazdagodott az életmű. MESTERHÁZI MÓNIKA RECENZIÓJA.
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE.
Tóth Krisztina új kötetének írásait talán a titok fűzi egybe. Titkok, rejtélyek, erőszak, megaláztatás, elfeledni és eltemetni vágyott kínos esetei a múltnak, amelyekre hol fény derül, hol nem, de sem az írások szereplőit, sem az olvasót nem hagyják nyugodni. SCHILLER MARIANN RECENZIÓJA.
Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Miről is szólna másról az Erdély, mint a hatalomváltások mocskos praktikáiról? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől? KRÁLL CSABA ÍRÁSA
Tanulmányok, kritikák, előadások, jegyzetek sorakoznak a könyvben. Gondosak, találóak, egyéni szemszögűek, vitatható mozzanataikban is formátumosak. Alább mégis viszonylag kevés szó esik a szakmai kvalitásokról. TARJÁN TAMÁS ISMERTETÉSE.
Van valami finom irónia abban, hogy az év drámája Miskolcon voltaképpen nem dráma, hanem a dráma töredékeit is felhasználó regényadaptáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A jelen elképzelések szerint hat kötetet kitevő hatalmas anyag második gyűjteménye az író nem minden érzelmi és gyakorlati akadályt leküzdve megkötött második házassága táján kezdődik, és a Nyugat szerkesztői feladatainak elfogadásával végződik. TARJÁN TAMÁS KÖNYVISMERTETÉSE.
„Móricz Zsigmond ebben a darabjában nem bírál, nem mond erkölcsi ítéletet, nem erőszakoskodik nagy életproblémákkal” – idézi Schöpflin Aladárt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás színlapja, s a Nyugat jeles recenzensének állítása éppúgy igaz a kőszegi produkcióra, mint a Móricz-színműre. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Markáns, a hangulati aláfestés szerepén jócskán túlterjeszkedő zenei kíséret és erőskezű, ám némiképp iránytalan rendezés jellemzi az Úri muri legújabb, Móricz színművétől és regényétől egyaránt elrugaszkodó változatát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó – a Bevezetés a szépirodalomba fülszövege egy rejtőzködő kánonra, az írók irodalomtörténetére hívja föl a figyelmet. Szilágyi Zsófia a kortárs művek Móricz-olvasatait kutatta. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.