Szász János Platonovja a My way című dallal indul, de nem ám Frank Sinatra előadásban, hanem a Sid Vicious-féle feldolgozással. Az ötlet halálpontos. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA.
Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Benedek Mari a kecskeméti Macska a forró bádogtetőn-előadás jelmeztervezőjeként szerepel az első három között. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Zsótér Sándor lengő pólós, farmernadrágos alakja fel-feltűnt az általa rendezett előadások nézőterén is. Kíváncsian figyeltem, ahogy láthatatlan karmesterként odaintett a színészeknek, miközben leplezetlen érdeklődéssel követte az előadásokat. BALÁZS NÓRA BESZÁMOLÓJA.
Második alkalommal rendezi meg a Tatabányai Jászai Mari Színház a MOSTFeszt-et, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivált. Erős mezőny, mélyrétegig ható előadások, a válogatásban megfontolt koncepció, következetesség és igényesség jellemzi a szervezők munkáját. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
Mögöttem egy pasas egyrészt tudálékosan, másrészt mentegetőzve magyarázza a nőjének, hogy „ez egy elég tragikus darab lesz”. A Hamlet Kecskeméten a sírásó-jelenettel kezdődik, vagyis elég viccesen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A kérdés, hogy ki viseli a nadrágot. Nem képletesen, hanem a valóságban. Merthogy a zöld nadrág minden lányt megigéz – legalábbis a megigézett lány szerint. Persze, nem a nadrág igéz, hanem aki hordja. És naná, hogy nő van a nadrágban. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Különböző korok játéktereit – a Globe-ot, a misztériumszínpadot, az avantgárd szimultán levegősségét – idézi meg az emeletes-emelvényes fehér díszlet, melyben a szerző elképzelte ligeti, vásári, cirkuszi porond is megfér. Izeg-mozog, éled a színmű mint struktúra; lomhább a megmaradt szöveg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A házastársi hűtlenség örökzöld – avagy érdektelenségig izgalmas – színházi témájában szakértőnek számít Georges Feydeau; Balfék című komédiáját Kecskeméten a Mohácsi testvérek vitték színre. Avatott nézőnek nem kell magyarázni ez kapásból mit jelent: átiratot. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van olyan, hogy egy dráma nem akar évszázadok múlva is érvényes és aktuális lenni, mert írója tudatosan vállalja írása térben és időben korlátozott érvényességét. És ha már ezt az utat választja a szerző, akkor érdemes úgy eljárnia, ahogy Réczei Tamás tette Kecskeméten. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Az amerikai író hosszadalmas és lelkizős önéletrajzi drámájából érdekfeszítő, kemény, a humort és lírát sem nélkülöző kortárs előadás született. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.