A Béres Attila rendezte komáromi Mefisztó érdekes vonása, hogy rafinált, sőt talán zavarba ejtő módon igyekszik kicsit összemosni szerepet és valóságot, történelmi példázatot és jelenidejűséget. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Horesnyi Balázs
BEFEJEZI RÖPTÉT A DENEVÉR
HÚZZAD CSAK! Jenbach Béla – Leo Stein – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő / Miskolci Nemzeti Színház
Szerintem vitán felül áll, hogy a miskolci közönségnek jár a Csárdáskirálynő. És nemcsak azért, mert éppen kétszáz éves a színházuk, és ez elég nagy ünnep, hanem mert Jenbach Béla, a librettó szerzője a város szülötte. Nem mintha erről korábban lett volna tudomásom… CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HOL ITT A FARKAS? Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Hálás, mármint színészileg hálás szerepek vannak ebben a darabban, bár a játszást nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a gyakori, refrénszerű alkoholizálás. Hogy mi itt a tét – no, ezt már nehezebb tetten érni Edward Albee hatvanplusz éves darabjában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
JÚDÁSNAK IGAZA VAN Andrew Lloyd Webber – Tim Rice: Jézus Krisztus szupersztár / Miskolci Nemzeti Színház
Persze, Júdásnak nincsen igaza: nyavalyás harminc ezüstért elárulja a barátját. Ez megbocsáthatatlan – ő sem tudja megbocsátani önmagának sem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TRENDIN SZEXI Chicago, Cabaret / kecskeméti Katona József Színház, tatabányai Jászai Mari Színház
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„HOGY GYŐZTÜNK, HA VESZTETTÜNK?” Székely Csaba: Vitéz Mihály – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Értem én, miért lehet ezt a Mihály vajdát nagy román nemzetegyesítő hősként ünnepelni: a 16-17. század fordulóján, ha csak röpke egy esztendőre is, három országot sikerült egyesítenie: Erdélyt, Moldvát és Oláhországot. Székely Csaba drámája egymásra kopírozza egy ember és egy nemzet fölemelkedését. Ja, a bukását is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
VÉGJÁTÉK A SZINVA MENTÉN Örkény István: Tóték / Miskolci Nemzeti Színház
A mi hosszan elnyúló, feldolgozatlan nemzeti tragédiánk és Örkény zsenialitása együttesen szükséges ahhoz, hogy elmondhassuk: a Tóték nem akar klasszicizálódni. Nem akar, az istennek se! LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A KÉPZELET MARAD Tolcsvay László – Müller Péter – Bródy János: Doctor Herz / Katona József Színház, Kecskemét
Egy musical életkorán és időszerűségén töprengeni lényegtévesztő dolognak látszik, de nem mi tehetünk róla, hogy az idén (és még egy darabig) mindent másképp hallunk. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
LEGYETEK JÓK… Valahol Európában / Szegedi Szabadtéri Játékok 2011
„Hiányzik nekünk a muzsika, hiányzik nekünk a művészet” – panaszolja a musical egyenruhás főgonosza, s mi tagadás, némi enyhe hiányérzete a Valahol Európában nézőjének is lehet. Jóllehet a friss szegedi produkció amúgy tisztes, sőt imponálóan összeszedett előadássá kerekedett. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
ÚJ ESÉLY Sylvester Lévay–Michael Kunze: Rebecca / Budapesti Operettszínház, BTF 2010
A Rebeccával a harmadik Lévay–Kunze-musical került a Budapesti Operettszínház repertoárjára. A színház életében mindegyik fontos állomás volt, de mind közül ezt érzem a legnagyobb jelentőséggel bírónak. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
ÜLÉST FOGLALNAK Shakespeare: A velencei kalmár / Centrál Színház
A frissen nevet cserélt és előnyére átépített Révay utcai színház merész vállalással látott Shakespeare felette kényes színdarabjához. Az eredmény kétes, de Haumann Péter színpadi létezése ezúttal is kiérdemli figyelmünket. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
EZ A SOK A BAROKK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
Művészien kidolgozott, körömhegyig esztétizált és erotizált előadással puhítja Szikora János Esterházy frappírozóan okos, olykor már direkte bölcs komédiáját. Az élmény színházszerű, ám a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a szerző felolvasásainak fanyar mámorát. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
NEM-EUKLIDESZI SZÍNJÁTÉK Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok / Pesti Színház
„Dramolett” – így jelölte meg Esterházy Péter szép, szellemes, bájos színjátékának műfaját, ravasz naivitással rábízván magát a befogadó jóindulatú műveletlenségére: erről a műfajról úgysem lehet tudni semmit. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA.