Szerintem vitán felül áll, hogy a miskolci közönségnek jár a Csárdáskirálynő. És nemcsak azért, mert éppen kétszáz éves a színházuk, és ez elég nagy ünnep, hanem mert Jenbach Béla, a librettó szerzője a város szülötte. Nem mintha erről korábban lett volna tudomásom… CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Gáspár Tibor
HÚZZAD CSAK!
A MISKOLCI TERÁPIA Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországban / Miskolci Nemzeti Színház
Ez a beteg annyi sebből vérzett már a születésekor, hogy kirurgus legyen a talpán, aki bármiféle beavatkozásra vállalkozik vele kapcsolatban. A Szőcs Artur és Cser Ádám által vezényelt népes medikussereg jóvoltából azonban a műtét nem csupán sikerült, de a beteg azonnal táncra perdült, sőt dalra is fakadt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KI TUDJA, HOLNAP MIRE ÉBREDÜNK Pintér Béla–Darvas Benedek: Gyévuska / Miskolci Nemzeti Színház
Hosszú idő után az egyik legkimunkáltabb előadás, ami úgy szól a magyar történelemről, hogy el is tartja magától a tárgyat, és alá is merül benne. Ez így elég szerencsés kombó. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A POLITIKUS ELSŐSORBAN HASZNOS Blokád
Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
FOKOS, GEREBLYE, NAGYHARANG Tóth Ede után és helyett Kovács Márton – Mohácsi testvérek: A falu rossza / Miskolci Nemzeti Színház
Mindjárt másfélszáz éves a Tóth Ede megírása környékén igencsak népszerű, majd a repertoárokról jó időre elpárolgott népszínműve: a Mohácsi testvérek harmadik nekifutásra hazahozták a reciklált történetet. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
VADÁSZJELENETEK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL Gogol: A revizor / Miskolci Nemzeti Színház
Amíg ebben az országban élünk, nem lehet nem játszani A revizort. A gyakorlott színháznéző már előre dörzsöli a tenyerét: vajon kinek és hogyan szól majd be az új bemutató nyíltan vagy burkoltan? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN Bulgakov: A Mester és Margarita / Miskolci Nemzeti Színház
Majdhogynem lehetetlen vállalkozás színpadon megmozdítani Bulgakov nagyregényét. A legújabb, miskolci premier estéjén is leginkább a próbálkozás tényét értékeltem. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
AZ ELNYOMOTTAK JOGOS HARAGJA Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Miskolci Nemzeti Színház
Amikor a miskolci Kasimir és Karoline első része véget ér, pár felháborodott néző azt mondja az előttem lévő sorban, hogy hazamegy, nem jön vissza a szünet után, mert ezt az üvöltözést nem bírja már tovább elviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
APA CSAK EGY VAN David Eldridge: Ünnep / Miskolci Nemzeti Színház
Brutális, elviselhetetlen családi történetet mesél el a Miskolci Nemzeti Színház előadása, az Ünnep. Thomas Vinterberg 1998-as Születésnap című filmje és a film alapján készült színpadi adaptáció jóval túlmutat az egyéni helyzeteken, széleskörű társadalmi problémákat boncolgat. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
MÉG TOLSZTOJ IS BEKÖSZÖN Csehov: Három nővér / Miskolci Nemzeti Színház
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
NINCS REMÉNY Ibsen: Kísértetek / Centrál Színház
Ibsen feljövőben, noha néhány éve úgy tűnt: Csehov végleg lemosta a színpadokról. Kivéve a Nórát, mondjuk. A Kísérteteket azonban ma is igen kockázatos vállalkozás műsorra tűzni. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
CSÚCSRA JÁR Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig / Miskolci Nemzeti Színház
Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
HATALOM, DÖLYF Szálinger Balázs: Köztársaság / Zsámbéki Színházi Bázis
A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) – három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA.
SZEBBREGGELT Caragiale: Zűrzavaros éjszaka / Miskolci Nemzeti Színház (Városmajori Szabadtéri Színpad)
A túlzás fontos stíluseszköz, komédia színrevitelekor szinte nélkülözhetetlen. Az eltúlzott túlzás viszont – pláne túlzó fokra emelve – önmagát kezdi ki. Ami sok, az sok. Úrra lesz rajtunk a hiányérzet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
AKI TOLVAJT KIÁLT Heinrich von Kleist: Az eltört korsó / Miskolci Nemzeti Színház
A mulattató előadást csak néhány túlspilázott jelenet választja el attól, hogy formátumos produkció váljék belőle. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.