Oratorikus social fantasy fut a fekete színpadon. Határozott elképzelés szerint született játék ez, önmagára figyelő, rátarti rendezésben. Van pár emlékezetes színpadkép benne, de kérdéses, hogy miért épp ezt a művet választották az alkotók, ha ennyire eltartják maguktól a regény világát. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Friedenthal Zoltán
RASZKOLNYIKOV BECSÖNGET ÖNMAGÁHOZ
LATEX CSACSISZÖRNY A SCALÁBAN Lidércek, Shaxpeare, Delírium / Örkény Színház
A bivalybasznádi Scala egy málló, széteső, beázott rehabilitációs központ, amelynek függő, zömmel drogos lakói Shakespeare komédiáját adják elő Vazul, a színházterápiás segítő betanításában. Az eredmény távolról sem ugyanaz lesz, mint a charentoni elmegyógyintézet Marat történetét játszó ápoltjai esetében; közbeszól a drog, a vízió – no meg Bodó Viktor. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
EGY IGAZGATÓVÁLTÁS TÖRTÉNETE Jean-Luc Lagarce: A várományos / Örkény Színház
Nincs remény – sugallja iróniával elegyített finom tapintatossággal Ascher Tamás legújabb rendezése. Nem állítja persze, hogy az „emberfaj sárkányfog-vetemény”, mint Vörösmarty Az emberekben: remény nem azért nincs, mert az ember áldatlan küzdelmekbe bonyolódna csakúgy, mint a sárkányfogból kikelt mitologikus lények, hanem mert az embertől egyre idegenebb a nyílt küzdelem. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
ÖRDÖGI MÓKA, SÖTÉT KACAGÁS Robert Wilson – Tom Waits – William S. Burroughs: The Black Rider, avagy a varázsgolyó-kaszting / Örkény Színház
Nem mindennap élvezheti az ember Tom Waits zenéjét színházban, az meg pláne kuriózum, ha Robert Wilsonnal és William S. Burroughs-zal közös fekete komédiája végre a maga szürreális, pokoli pompájában tárul elénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
KEZDET ÉS VÍG Vinnai András: Szarvasnak gyermeke / TÁP Színház, Jurányi Ház
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A MÉLYÍTÉS DILEMMÁJA Tracy Letts: A jegyzőkönyv / Átrium Színház
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
VAN BENNE VALAMI Komolyan röhejes vagyok / Proton Színház, Trafó
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HOVÁ TEVÉ BOLDOGTALAN FIAIT? Füge Produkció – Narratíva Társulat: A Jelentéktelen / Jurányi Ház
Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
NEM TÁNCOL AZ ASZTAL Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül / Narratíva Produkció
Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN Euripidész: Helené, Kleist: A Schroffenstein család / Színház- és Filmművészeti Egyetem
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
DE MI LETT A NŐVEL? Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken / Pintér Béla és Társulata, Katona József Színház
Egy végtelenül ostoba és dilettáns újságírói meglöttyenésre Pintér Béla a Katona József Színházban egy egész előadással válaszol. Csak hát adódik a kérdés: érdemes-e egy vacakságból dobbantani? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
SZÍVET CSERÉLJEN AZ, AKI SZÍVET CSERÉL Pintér Béla: Szívszakadtig / Pintér Béla és Társulata
Jól nevelt kritikus két dologtól szokott következetesen tartózkodni: a történetmeséléstől és a közönség elemzésétől. Pintér Béla és a Pintér Béla és Társulata előadásairól írván az elemi udvariasság mindkét elvét meg kell sértenünk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
ANYAGA A TEST Kálmán Eszter: A tó / Trafó
Ez a tó most nem az a tó, hanem egy másik, még akkor is, ha megidézi azt a tavat, mármint a hattyúkét. A Csajkovszkij-balett csak anyag, s mint minden ebben az előadásban, alárendelődik a rendező anyag iránti érdeklődésének. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
„NEM A KÖNNYEBB MEGOLDÁSBÓL INDULOK KI” Beszélgetés Kákonyi Árpáddal
A markáns rendezői elképzelést tartja a legfontosabbnak, a külső, „nem zenei” viszonyítási pontot. Az Örkény Színházban bemutatott Mesél a bécsi erdő és a független színházi produkció, a Kohlhaas zenéjéért jelölték díjra a színikritikusok – és az előbbiért meg is kapta a díjat. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A GOMB MEG A KABÁT Richard Bean: Egy fenékkel két lovat / Orlai Produkció, Belvárosi Színház
A Belvárosi Színház új bemutatójában az égvilágon semmi olyasmi nem történik, amire ne számítana az ember. És ezt most egyszerre írom elismerően meg csalódottan. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.