JÁSZAY TAMÁS JÚNIUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
A kultúra biztosan nem pihen a nyáron sem, így aztán a kultúrafogyasztó állampolgárnak sem lesz nyugta: júniusban feszt olvasunk, nézünk, hallgatunk, figyelünk. Szigorúan korosztály- és országhatárfüggetlen ajánló a nyár első igazi hónapjára lapunk főszerkesztőjétől.
IRÁN: BELÁTHATATLAN IDEIG ZÁRVA Mohammad Rassoulof: A vadfüge magjai / 77. Cannes-i Filmfesztivál
A családi otthon levegőjét is fojtogatóvá teszi a rendszer bűze az üldözött iráni rendező nagy léptékűnek szánt, a végén szinte Kubrickba váltó opuszában, a cannes-i versenyprogram egyik leginkább várt darabjában. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
SAIGONI ROBOGÓK ŰRBÉLI KERINGŐJE Miguel Gomes: Grand Tour / 77. Cannes-i Filmfesztivál
Egy nagy ázsiai körutazásról szól a versenyprogram első remekműve, egy olyan komplexitású narratív és audiovizuális varázslat, ami egyszerre bódítja el nézőinek érzéseit, gondolatait és érzékeit. Nincs idén olyan film, ahol jobb helyen lenne az Arany Pálma. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
Hirdetés
AKIKET AZ ÚT SZÉLÉN HAGYUNK Füge Produkció – ESZME: Édouard Louis: Ki ölte meg az apámat / Jurányi Ház
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
PÉLDÁZAT A LÉT BÖLCSŐJÉBŐL Kojot négy lelke
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
MENNYIRE GAZDAG A CSEND A csendes lány
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
NEM IS GONOSZ, NEM IS ÖRDÖGI Luther: A lemenő nap / Netflix
A Luther című brit tévésorozat évadról évadra növelni tudta a nézettségét, és a nyomozó egyre népszerűbb lett a krimi rajongói között, logikus volt tehát, hogy nagyobb léptékben, egész estés filmben is kipróbálják. Idris Elba azonban igazi ellenfél nélkül már nem olyan érdekes. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A VÉRTANÚ HOLTTESTE Mervorious–Brazil: Hosszú az út hazáig
A képregény itthon mindmáig szubkulturális műfaj, a történelmi képregény pedig azon belül is alkategória, holott kiválóan alkalmas történelmi események felidézésere, elmesélésére. A hazai készítésű történelmi képregények száma az elmúlt években növekedni kezdett. A Képes Krónikák Kiadó 1848-as ihletettségű képregénye hű marad a történelmi eseményekhez, de a tények hézagait izgalmasan tölti ki fiktív elemekkel. BAYER ANTAL RECENZIÓJA.
ÍGY JUTUNK A CSILLAGOKIG Rameau: Castor és Pollux / Müpa Régizene Fesztivál
Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
DIAGNÓZIS DIORÁMA Laurent Baffie: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka / Orlai produkció
A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra
Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
MOZDULATLAN Spiró György: Csirkefej / Pécsi Harmadik Színház
Ismerős szerző, ismerős dráma, ismerős szöveg. Minden ismerős ebben az előadásban, de vajon az ismerős tud-e valami új élményt nyújtani? Vagyis az ismeretlen izgalma megteremthető-e az ismerős helyzetekkel és karakterekkel? HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Hirdetés
PIXELES EMLÉKEIM Volt egyszer egy nyár
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ ELCSALT HEGEDŰ A katona története – Négy évszak / FAB, Magyar Zene Háza
Nagyszabású művészeti akció egyik állomása volt február utolsó estéjén a Magyar Zene Háza. De mielőtt rátérnék a műsorszámok ismertetésére, szót kell ejtenem a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezetésével működő Fesztivál Akadémia Budapest aktuális tevékenységéről. GABNAI KATALIN ÍRÁSA.
HUSZÁRFAKADÁS Hadik
A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
LEGYEK SZABAD Jean-Paul Sartre: Legyek / Maladype Színház
Zavarba ejtő sajátosság. Ha tetszik, archaikus eszköztelenség, de ha tetszik, filozofikus színtelenség. Az Atreida-mítosz és az egzisztencialista filozófia találkozása Sartre hibridszínművében. Illetve a Maladype előadásában. Ebben a dilemmában – érzékiség versus didakszis – ülünk és figyelünk egy órán keresztül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
COOLIDGE-BÓL IS MEGÁRT A SOK Fehér lótusz 2. évad / HBO
Míg a Fehér lótusz első évada egyetlen csettintéssel rántotta ágyba nézőjét, és aztán mindenfajta erőlködés nélkül képes volt partnerét flow-ban tartani, a második évad inkább csak egy hosszan elnyújtott, sekélyes hook-up-ra emlékeztet. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
MESE A SÖTÉT ERDŐRŐL ÉS A SÖTÉT VALÓSÁGRÓL ART-RAVALÓ: Testvérek / Kesztyűgyár
Az ART-RAVALÓ projekt Schermann Márta vezetésével öt esztendeje hoz létre színházi előadásokat, évadonként egyet-egyet, állami gondoskodásban felnőtt fiatalok közül kiválasztott kis csoportokkal. PROICS LILLA ÍRÁSA.
ARANYKOR NÉLKÜL Kék lagúna / Dollár Papa Gyermekei, Trafó
„A négy, végig meztelen, egymáshoz finomabb és kevésbé finom módon viszonyuló férfiszereplő testbeszéddel és hangokkal érintkezik egymással, mozgásuk, viselkedésük ketrecbe zárt majmok világát idézi. Tetteik, meg-megszakadó, ismétlődő játszmasorozatuk egyszerre lehetne sűrítménye hétköznapi nexusainknak, cselekvéseinknek, világeseményeknek.” PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
„VALAHOGY NAGYON SZIMBOLIKUS A TÖRTÉNET” Beszélgetés a Túlságosan vékony falak alkotóival
Az amerikai Gabby Pepito sztoriját 2021 nyarán úgy követték százmilliók világszerte, mint egy true crime sorozatot. A történetből Bódi Zsófia, Horváth Panna és Georgita Máté Dezső Túlságosan vékony falak címmel készített előadást, melynek premierjét március 17-én tartják a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
EGY SZIGET, AHOL A MŰVÉSZET SZABAD Théâtre du Soleil: L’Île d’or / Párizs
„Valóban létezik az Arany Sziget? Merre található? Ez alkalommal Japán vizein. Igen, létezik. És nem először. Többször létezett már (és még fog is) csillagjaink és katasztrófáink hosszú krónikája során… A Szigetre megyünk, ami száműzetésnek tűnhet, ám valójában menedék és újrakezdés.” HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA.