„Ha valaki a hatodikról zuhan, azt nem lehet a földszintnél elkapni ölbe, és hepp!” Lőrinczy Attila drámája a zuhanás másodperceit nyújtja elviselhetetlen hosszúságúra. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van mit nézni a színpadon, addig is, míg elkezdődik a Három lány című Három nővér-átirat Szombathelyen. Például a tévében a klasszikus – bár mostanában kevesebbszer látható, ezért sokak számára már ismeretlen – Három nővér-paródiát, tudják: Márkus László, Haumann Péter, Körmendi János. Tovább a cikkhez
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében. Tovább a cikkhez
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy újabb kultfilmet ért el a végzet: zenés színpadi mű lett belőle. Tovább a cikkhez
A fiúsra nyírt frizurájú Szinetár Dóra operett-főszerepben lép elénk, Homonnay Zsolt komikusként próbálkozik, Jordán Tamás pedig női ruhát ölt magára: a Nagymező utcában mintha változnának a dolgok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A régóta állami pénzen működő bulvár gigaszínházakat hamar túlszárnyalta Orlai Tibor a szakma kiválóságaival együttműködve. Tovább a cikkhez
