Vajon most összejön Amy Adamsnek és Glenn Close-nak? Igazából ez a legnagyobb kérdése Ron Howard új mozijának, hiszen a két színésznő összesen 13 Oscar-jelöléssel büszkélkedhet. Itt is mindent megtettek, hogy még közelebb kússzon az áhított szobrocska. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sallangmentes, finom alkotást tesz le elénk a korábban inkább vágóként dolgozó osztrák Ulrike Kofler. A Mit akarunk az élettől távol esik a tanmesék vaskos tanulságaitól, inkább amolyan királydráma királyok nélkül, skandináv minimalizmussal. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
...és azután tragédiává lesz a Netflix egyik legújabb produkciójában, hogy apróbb mozzanatokon („forgásokon”) keresztül a legelemibb érzés, a kötődés váljék félelemforrássá. SZABÓ DÁRIÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kérdés megint ugyanaz: szükséges volt-e Alfred Hitchcock korai klasszikusát újra megfilmesíteni? A válasz nem egyértelmű, ám Ben Wheatley mégiscsak többet tesz annál, hogy leporol egy örökzöldet. Tovább a cikkhez
Igazi presztízsfilm: az amerikai történelem feldolgozása, sztárok tömkelege, emelkedett hangulat, erkölcsi prédikációk és humor, nagy ív – az isten is az Oscar-gálára teremtette. És könnyen lehet, hogy a férfi mellékszereplők kategóriájában az esélyesek között is lesz. Tovább a cikkhez
Fél évszázad leforgása alatt nagyot változott a világ, de akkorát azért mégsem, hogy a meleglét sajátos és embervoltunk egyetemes nyűgjeire ne ismerhessünk rá Mart Crowley most másodszor is megfilmesített, fanyarul érzelmes drámájában. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A családnév ismert, maga a személy azonban korántsem. A Netflix legújabb filmjében a fókusz ugyanis Sherlock Holmes húgán, Enolán van. Szerencsére Harry Bradbeer rendező ügyesen bánt az arányokkal, így a végeredmény egy kifejezetten szórakoztató kosztümös kaland. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ez lenne az a film, ami miatt nem csak szerethető a Netflix, hanem komolyan is vehető, mint a nagy stúdiókkal versenyző gyártó. Korábban a Házassági történet és a Csiszolatlan gyémánt kapcsán éreztem hasonlót; mármint azt, hogy megéri átrágni magunkat a középszer dzsungelén. Tovább a cikkhez
Talán senki sem tudta még olyan szórakoztatóan, okosan és egészen sajátos szemszögből megírni és filmre vinni a szorongásait, depresszióját és félelmeit, mint Charlie Kaufman. Az ő különcködő, zseniális látásmódja adta az amerikai film utóbbi húsz évének legeredetibb, igencsak szerethető alkotásait. Tovább a cikkhez
Ha már a szuperhősök is pirulákat szednek, tényleg nagy a baj. A Netflix legújabb tömegfilmjéből nem hiányzik az ambíció, annál inkább a kreativitás. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
