Alább egy olvasói levelet közlünk. Egy helyesbítést, amely egy újságcikkre érkezett válaszul – a cikk azonban nem a Revizoron jelent meg. A SZERK. Tovább a cikkhez
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mi történik, ha a gyermekágyi lázat és a szülészorvosok hatalmát a női test felett egy előadás erejéig szakrális köntösbe bújtatjuk? Ráadásul megfejelve mindezt sok-sok zenével. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az István, a király címszerepére készülő Kocsis Dénessel, a Budapesti Operettszínház művészével pályája ívéről, a kollégákkal és a közönséggel való kommunikációról beszélgettünk. Meg arról, mire gondolt, amikor még Rómeó tálcatartója volt a színpadon. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„És szép?” – kérdezik a könyvben, egy asszonyra utalva. – „Úgy viselkedik, mintha szép lenne.” De mi lesz azzal, aki tényleg szép, ördögien szép, és ráadásul férfi? Oscar Wilde misztikus története decens horrorként viselkedik Réthly Attila rendezésében. Tovább a cikkhez
Musical Hugo-regény nyomán: A nyomorultak; Disney-musical szörnnyel: A szépség és a szörnyeteg; rejtőzködő torzalak párizsi közintézményben: Az Operaház fantomja. És akkor hát itt van most nekünk A Notre Dame-i toronyőr is. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színművész szakon kezdett, de hamarosan rájött, hogy a bábok és a rendezés jelenti a teljességet. Diplomamunkáját, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből készült rendezését az Operettszínház mutatja be. Szenteczki Zita bábrendező szakos hallgatóval beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nemrég szerződött első karmesternek a Budapesti Operettszínházba, s mi most zenéről, zeneszerzésről, az oda vezető útról és sok minden másról kérdeztük Dinyés Dánielt. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az 1956-os forradalomra emlékező művek dömpingjében a romantikáé, az áhítaté, a mítoszé a főszerep. Az igazságot, a történelmi hűséget, az emlékezetpolitika optimális vivőanyagát nem egy musicalben kell keresni. Valahol persze lennie kéne. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy újabb kultfilmet ért el a végzet: zenés színpadi mű lett belőle. Tovább a cikkhez
