Blaskó Borbála idős Peer Gyntje a szemünk láttára vizsgálja felül életét, vet számot tetteivel. A Gomböntő fenyegető határideje ellenére Peer kétségbeesetten esik egyik emlékfoszlányból a másikba. De vajon létezik-e megnyugvás egy áthazudott élet után? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Apáknak és fiúknak közös programként is ajánlja első rendezését, a Manna bemutatójaként szeptember 12-től a Trafóban látható Kereki című előadást Georgita Máté Dezső. Bár fizikailag nincs jelen, az elhunyt nagyapa is szereplője a három generáció találkozásáról szóló történetnek. Tovább a cikkhez
Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Harmincévesen az ember már felnőtt, egzisztenciálisan biztos alapokon áll. Tovább a cikkhez
„Minden csak vélemény, a vélemény pedig tőled függ. Szüntesd meg, amikor jónak látod, és akárcsak azt az embert, aki a hegyfokot megkerülte, téged is vár a szélcsend, a teljes nyugalom, a biztos öböl.” (Marcus Aurelius) De azért elmondom az alábbiakat. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem szeretnék jegesmedve lenni. Ezt pár hete már egyszer megállapítottam, egy vasárnap délutánon, amit a budapesti állatkertben töltöttem. A jegesmedvék etetése tilos! című előadás megerősített ebben az elhatározásomban. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy 14, egy 16 és egy 18 pluszos előadást néztem meg idén az ESZME Fesztiválon, mondjuk úgy, hogy a felnőtt szekciót. Láttam én már ezt-azt, de az utolsótól még én is zavarba jöttem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
