Idén ünnepli ötvenedik születésnapját a Szkéné Színház. Nem mellesleg Pintér Béla is, akinek a nyolcvanas évek óta második otthona a Műegyetem második emeletén lévő színház: szubjektív magyar színháztörténet a legsikeresebb hazai független társulat vezetőjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, de én különbséget szoktam tenni a sértett és a sértődött ember között. Elfecsegem azért, hogyan. Tovább a cikkhez
Összeegyeztethető az anyaság a karrierrel? Sokat tárgyalt téma, amelyre ritkán látott válaszokat adhat, ha űrhajós az ember lánya. Az Ígérem, hogy visszatérek szép film az anyák szeparációs szorongásáról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” - írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Tovább a cikkhez
A Bach Szólóban sorozat a cselló és a zongora után hegedűszóval folytatódott. Kelemen Barnabás egyszerre korhű és egyéni, és van a játékában valami, ami nem rögzíthető mikrofonokkal. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Quichotte a szétesés regénye, egy olyan világ dúlt leírása, amelyben bármi megtörténhet, ezért meg is történik. Pikareszk regény és krimi, sci-fi és horror. Szerelem és öregedés, belenyugvás és lázadás, a végtelenben sem találkozó párhuzamosok multiverzuma. Regény ez egyáltalán? Tovább a cikkhez
