Sokszor az az érzésünk, nem is kész koreográfia ez, hanem valami lejáró próba, ahol egyszer sete-sután, máskor színpadiasan, de mindenképpen illusztratív szándékkal megpróbálják térben elhelyezni az operai történetet, szereplőket, viszonyokat. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szentségtelen és magasztos, profán és ironikus, civil és elemelt, szimpla és rétegzettebb jelek és történések mosódnak össze látszólag összefüggéstelenül, mégis sajátos megközelítésben, egyéni csomagolásban Molnár Csaba szólójában. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Frenák Pál és Bozsik Yvette bemutatói akár egy kortárs művészeti fesztivál kiugró eseményei is lehetnének, ha nem lennék eleve zavarban a CAFe Budapest táncos profilját illetően és a premierek is többet nyújtanánk két mainstream alkotó biztonsági kűrjénél. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Komolytalanul népfrontos műsorösszeállítás, felültetett vendégkoreográfusok, elszivárgó nézők a premieren. Az ország vezető balett-társulatának nyár eleji bemutatóját még az ág is húzta. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Mármint az előadás. Bár az első fellépőn pont ilyen mintás fehér top feszül, meg fecske fazonú úszónadrág és kisuvikszolt fekete lakkcipő, zokni nélkül. A jelmezek extravaganciája azonban semmi ahhoz képest, ami e bizarr jelenlétorgia-gyűjteményt belülről öltözteti, szólóról szólóra, egyiket a másik után. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A NEXTFESZT második kiadása nem a nagy dobások fesztiválja, hanem a Trafó kicsi és még kisebb tereibe befészkelt kísérleti daraboké, ha szigorúan a tánc felől érkező alkotók premierjeit, és a már bemutatott, de csak ritkán elcsíphető produkciókat nézzük. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Fülöp László koreográfiája – Schrödinger után szabadon – a láncreakció tere, ahol semmi sem független egymástól és fényévnyi távolságra levő dolgok is egybekapcsolódhatnak, érintkezésbe léphetnek, hatással lehetnek egymásra. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Molnár Csaba alkotói együttműködésekben kiváló, a Marcio Canabarróval tető alá hozott Tropical Escape a tavalyi év egyik legjobbja volt, de amikor ő a séf, van, hogy kicsit bicegni kezdenek a dolgok. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rég várt találkozás, rég várt élményekkel. Horváth Csaba Bartókot koreografált. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Ritka, hogy egy külföldi alkotót másfél éven belül ugyanazzal a darabbal visszahívjon a Trafó, Hiroaki Umeda újrázásának ezúttal azonban más, hiúságunkat erősen legyezgető apropója is volt, az általa komponált és magyar táncosokkal készült Drives premierje. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amióta a kortárs színház lemondott önnön nagyságának és tévedhetetlenségének bizonygatásáról, felvállalva sebezhetőségét és az illúzió színházának végét, a néző számára egyre valóságosabb, hogy nem csak neki, de vele is játszanak – sőt olykor elsősorban vele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A sorozat eredeti címe, a Flesh and Bone (Hús és vér) sokkal kifejezőbb és helytállóbb a Kegyetlen táncnál. Mert bár a balett rettentő kemény műfaj, amiről profi táncosok hosszan mesélhetnének: az élet az, ami igazán kegyetlen, nem a tánc. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ég tudja, honnan jönnek és hova tartanak Kovács Gerzson Péter táncalakjai, csak azt tudjuk, hogy örökös körforgásban vannak és délibábnak látszó ideákat kergetnek. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Horváth Csaba nem híve a pamfletszerű, beszólogatós politikai színháznak, darabválasztásai mégis egytől egyig aktuálisak és politikusak, a legégetőbb társadalmi problémákba tenyerelnek bele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Eclipse első látásra pofonegyszerű, könnyen áttekinthető előadásnak tűnik, mégis bonyolult gondolati játszmákat indít el. De mire való a művészet, ha nem erre, hogy ne hagyjon nyugton bennünket. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
