A klasszikus formákkal is dolgozó Hans Weigand nagyon is kortárs társadalmi problémákra utal alkotásaival, melyekben izgalmas feszültség képződik a jövő felett érzett szorongás, a múltban elszalasztott lehetőségekből fakadó csalódás és a mindezekkel szembeni könnyed humorú, mégis határozott ellenállás között. CSEH DÁVID ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Albertina Dürer-kiállítása mintha a művészettörténet-könyvek festménycentrikusságát próbálná meg felülírni. Ez nemcsak a kiállított műtárgyak grafikai arányából derül ki, hanem a kiállítás csomópontjaiból, a középpontba helyezett művekből is. BORDÁCS ANDREA ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Vajon melyik századvégi francia festőnek nem rendezett még kiállítást a budapesti Szépművészeti Múzeum? Nos, a találgatások közül Toulouse-Lautrecet, a poszt-impresszionista festőt és plakátművészt most már kihúzhatjuk. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
