Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Évtizedes kutatásom eredményeként mostanra biztos vagyok benne, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki rajong a Picasso kalandjai című filmért, a másik, aki gyűlöli. Szabadkán jöttem rá, hogy talán van egy harmadik típus is: aki még sosem látta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez derül ki a Vígszínház Óz, a csodák csodája bemutatójából: hogy lesz-e eszünk, szívünk, bátorságunk, és eljutunk-e oda, ahová akarunk, az mind rajtunk múlik. Hadd tudja meg gyerek és felnőtt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A József Attila Színház szórólapján sísapkás, nagykabátos hajléktalant ábrázoló grafika látható. Az előadás ismeretében meghökkentő ez a figura, hiszen Horváth Csaba rendezését távolról sem lehet realista-szociografikus Gorkij-interpretációnak nevezni. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A maga korában Dürrenmatt élő klasszikusnak számított, ám a közeli utókor ma kissé tétován latolja a svájci szerző világirodalmi súlyát. Tragikus komédiáját most Zsótér Sándor állította színpadra. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez