A novemberben online megrendezett kolozsvári színházi megafesztivál, az Interferenciák zavarba ejtően széles kínálatából három olyan előadást választottam, amely az ismerőset más nézőpontból vizsgálta. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bogdán Zsolt negyedszázada a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezető színésze. Vígszínházi vendégjátékokban többször láttuk Budapesten, bemutatta előadóestjeit, és ismerős lehet számunkra filmekből is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A kolozsvári Interferenciák Fesztivál idei tematikája az idegenség volt. A közel-keleti helyzet és a menekültválság szinte kikényszerítik a kérdést az európai alkotókból: hányféleképpen válhat egy ember idegenné? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sérülékeny portéka a vendégjátékra utazó előadás. Dürrenmatt Kolozsvárról május 19-én Budapestre, a Vígszínházba látogató öreg hölgyével is történt egy kis baj. Vagy a bajok már odahaza mutatkoztak? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kevés üdítőbb dolog van a megosztó színháznál; az olyan művészetnél, ahol nincs minden előre lezongorázva, ahol jut tér és idő a vitának, a kételynek, a kérdéseknek. Kolozsvár egyértelműen ilyen hely az Interferenciák első napjai alapján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Mitől érezzük fájóan aktuálisnak Mrożek – számos lengyel kritikus szerint – „hosszúra nyújtott egyfelvonásosnak ható, lélektanilag elnagyolt figurák problematikus dialógusban” előadott darabját? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Büchner objektív okok miatt nem rajzolhatta meg a Leonce és Lénában nyíltan szatirikusan korának társadalmát. Tompa Gábor színházi világában nincs helye a direkt társadalomkritikának, ezért úgy teatralizálja a darabot, hogy a végeredményben desztillálódik a XIX. és a XXI. század. PAPP TÍMEA CIKKE. Tovább a cikkhez
A pontosan komponált előadás legimpozánsabb (véletlen) pillanata Pécsett az a pillangó volt, amely a felgyulladó világítással együtt betévedt a színpadra. A nagy, barna lepke sokáig kereste a kiutat, épp úgy, ahogy a három nővér próbál kiszabadulni a vidéki nihilből. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ezzel a mondattal búcsúzik Josef K. az árnyékvilágtól, miközben arra gondol, hogy a szégyene talán még túléli őt. Hogy a mindenen, vagy inkább mindenkin túl lévő III. Richárdot többek között ez a kérdés sem izgatta az utolsó pillanatban, arra fogadni mernék. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
