Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kortárs magyar drámák motorja vagy lassú égésű kazánja a korlátlan alkoholfogyasztás. Esetünkben még késdobáláshoz is vezet. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tar Sándor világlátásának illúziótlansága, keménysége találkozik a játékban Gothár Péter szatirikus szemléletének élességével, radikalizmusával. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Örömhír: Bodó Viktor hazatért! Először is földrajzilag, hiszen Az őrült naplója premierje óta már másfél év telt el, azóta ez az első hazai bemutatója. Másodszor meg esztétikájában: előadása úgy idézi fel a pályakezdés dicsőséges darabjait, hogy minden pillanatán átsüt az azóta szerzett tapasztalat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az emberek nem tanulnak és nem felejtenek: Alföldi Róbert vicces tandrámát rendezett az Átriumban Fassbinder 1974-es filmje nyomán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Élvezhető, értékelhető produkció a Lammermoori Lucia az Erkel Színházban, viszont van néhány dolog, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ó, villámcsapás! CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
