A történelem hálás műfaj: folytonos újraírása sokaknak ad életre szóló elfoglaltságot. A tények ugyan makacs dolgok, a nyelv és a kontextus azonban változik: a fazonírozás elkerülhetetlen. A Történeti Múzeum Budapest kiállítása húsz évig szolgált becsülettel, most átadta helyét egy minden szempontból korszerűbb bemutatónak. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Illúziók birodalma - Barokk iskoladrámák színpadképei címet viselő kiállítás[1] kicsit megkurtított megnyitója a Budapesti Történeti Múzeumban legalább annyira talányos, mint a szóban forgó, 106 darabból álló páratlan anyag históriája. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A távoli kultúrákból áradó egzotikum tömegmozgató ereje nemcsak a turizmusban, hanem a tárlatlátogatásokon is megmutatkozik. A Múzeumok Éjszakáján a legegzotikusabb kiállítások világa az őket befogadó múzeumokat is áthatotta, mesepalotává változtatva az épületeket. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A monografikus kiállítások azzal, hogy a (megszerezhető) teljes életművet sorba szedik, olykor arra is képesek, hogy fölborítsák a kényelemből kialakított, beidegződött sztereotípiákat. Nem mindig van ez így, Paizs Goebel esetében azonban nagyon is. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Apja keserűvíz, anyja fürdőszappan, ő maga pedig volt már a tudományok szerelmese és fejedelmi szoknyabolond, igazságos és országgyarapító. A Budapesti Történeti Múzeum kiállítása a Corvin kultusz évszázadait szemlézi. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kevéssé fantáziadús cím felettébb anyagerős kiállítást takar: együtt tanulmányozható e tárlaton minden tárgyi emlék és adat, amit csak Mátyásról szólván egy kiművelt emberfőnek ismernie ildomos. A király, aki sosem ette le a ruháját. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
A Reneszánsz Év kapcsán osztódással szaporodó viadaloktól, várjátékok burjánzásától, Mátyás király hasonmás-versenyek tucatjától és egyenlakoma-sorozattól tartottam. A Tavaszi Fesztivál Reneszánsz Napja részben igazolta félelmeimet. SZEMERE KATALIN RIPORTJA. Tovább a cikkhez
