Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit tehet a kisember, ha minden törekvése, hogy a belső békéjét megőrizze, kudarcba fullad, mert a világban történő rémségek betörnek az ajtón? Ugye senki sem gondolná, hogy egy kedves betlehemes pásztorjáték erről is szólhat? OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jöjj el, szabadság, mondja tagolt, pontos értelmezéssel a színészkirály a József Attila-verset az előadásban. A négy évszázados tragédia, s a harmincas évek súlyos látlelete a mába ér. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy érzem magam ebben az előadásban, mint hal a vízben, pedig kísért és nyomaszt még napokig. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kis csótány helyes jószág, csak későbben fejlik szokott pimasszá. Irtani szükséges. De nem a „kiirtani” szó az első, melyet az emberiség szótárából ki kellene irtani? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A pszichothriller nem csak egy filmes műfaj. Kiválóan működik színpadon, a nézőtéren pedig lehet rettegni, jobban, mint a tévé előtt, mert itt nem lehet elkapcsolni a legdurvább részeknél. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Megint jó volt magyarnak lenni Nyitrán: a régió egyik, ha nem éppen legjelentősebb színházi fesztiválján a Szputnyik Hajózási Társaság premierje nagy sikerrel mutatkozott be. Külön öröm, hogy az előadással az ügynökkérdésről szóló magyar nyelvű színházi produkciók száma immár háromra nőtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A tanítványok meghívták a mestert, Jeles Andrást, aki jött, látott, látni tanított, és szárnyalni engedte meghívói fantáziáját. Répa, retek, mogyoró – nem az r hang leckéje, hanem a „változatok – mire is…?” szabadiskolája a vizsgaelőadás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit tudunk a józsefvárosi drogosokról? Tudunk egyáltalán róluk bármit? A -011-es alkotócsoport tagjai oknyomozók, akik azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy megismertessék velünk ezt a média által tökéletesen mellőzött világot. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
