Azt hiszem, ma ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást a színháznak: hogyan tud az egyetlen, az utánozhatatlan, a különleges emberről beszélni úgy, hogy a kicsiben meglássuk a nagyot, az egyediben az általánost. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Robert Antelme regénye és Marguerite Duras elbeszéléskötete szinte egy időben jelent meg és azonos élményeket idéz. A második világháború, az ellenállás, a koncentrációs tábor tapasztalatait mindketten saját személyiségükön átszűrve, tanúságtételként jelenítik meg. De hogyan lesz azután? SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Ungváry Rudolf művének címe és valóságos, ám mégis szimbolikus helyszíne a badacsonyi nyaraló. Az épület tulajdonosainak sorsa fotografikus hűséggel villantja fel a múlt század magyar társadalmának hiteles képét. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A Sebald-rajongóknak kötelező, az életművel most ismerkedők számára inkább másodlagos fontosságú, de mindenképpen jelentős kötetet adott ki az Európa. Tizenöt évvel az eredeti könyv megjelenése és tizenhárom évvel a szerző halála után magyarul is hozzáférhető esszékötete, amely a háború utáni felejtéspolitika egy szeletét igyekszik felfejteni. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
