Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Független társulatot alapítani nem egyszerű. Aki mégis megpróbálná, előtte feltétlenül nézze meg Benkó Bence (k2 Színház) és Ördög Tamás (Dollár Papa Gyermekei) gyorstalpalóját. Egy órában mesélnek a kezdeti, és azóta sem szűnő nehézségekről, de elmondják azt is, hogy miért szeretik ezt mégis annyira nagyon. A re:VÍZIÓ szakami beszélgetéssorozat moderátora ezúttal Puskás Panni. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mit tehet a kisember, ha minden törekvése, hogy a belső békéjét megőrizze, kudarcba fullad, mert a világban történő rémségek betörnek az ajtón? Ugye senki sem gondolná, hogy egy kedves betlehemes pásztorjáték erről is szólhat? OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szigligeti Ede Liliomfi című komédiáját kedvelik a színházcsinálók, talán mert izgalmas a vaskos vicceknek tűnő otrombaságokkal tarkított, érzelgősen bárgyú történetet színre vinni valamilyen aktuális népi bohózat formájában. A MU Színházban a celldömölki Soltis Lajos Színház lendületes, vidám vendégjátékát láttuk. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nehéz dolog lehetett az ötvenes években élni, erre az Állami Áruház című szocialista operett igazán jó példa. Most se könnyű – ezt pedig Fábián Péter és Benkó Bence kecskeméti rendezése bizonyítja. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Előrebocsátom, utólag is nagyon sajnálom, hogy nem láttam a k2 miskolci trilógiájának korábbi két részét, csak ezt a harmadikat, az Eklektikon 2048 pándimenezionális végjátékot. Az előadás persze az előzmények ismerete nélkül, önmagában is megáll. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szerző ihlettelensége, frusztrációi, kiselejtezett gondolatai és alkotói válsága Shakespeare-től Pirandellóig sok színpadi jelenet és darab témáját adták már, ám egyik szerző sem volt annyira bevállalós, hogy előcsalogassa a gondolataiból az Agyf**sz névre hallgató allegorikus fickót. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szótlanok már a végső stádiumban vannak. Kommunikálni nem képesek, bambán néznek maguk elé és gyógyíthatatlanok. Aki azt gondolja, hogy szimbolikus szerepük könnyen lefordítható a mai magyar társadalmi valóságra, téved is, meg nem is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A k2 Hűség című előadása valóban jelenidejű. Felelős. Nem művészkedik, hanem felkínál valamit, ami nélkül nem lenne szabad felnőni, ami nélkül nem lehet manapság felnőni. Például ehhez képest kellene felépülnie, mondjuk egy alaptantervnek. Az előadás persze nem gyerekeknek szól, hanem felnőtteknek – a kamaszok mostanában, tetszik vagy nem, védtelen és/vagy jó esetben kortársaik által átmenetileg mégiscsak védett felnőttek. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A két miskolci előadás két távoli bolygó szülötte. A hülyéje, mondhatni, szabatos, klasszikus bohózat, az Elza, vagy a világ vége abszurd színjáték, amely kétségkívül vicces víziót hoz színre. Az Elza jut messzebbre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyet még úgysem csináltunk, de sebaj, mert még ők sem. Jogunkban áll bizonytalannak lenni, de azért van néhány dolog, amiben egészen biztosak vagyunk. CSÁKI JUDIT ÉS JÁSZAY TAMÁS NÉGYKEZESE. Tovább a cikkhez
