Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Habár a tapasztalt zenészek által összehozott Live Through The Cool legfőbb alapélményét alighanem a nosztalgia jelenti, szerencsére jóval többről és izgalmasabbról van szó, mint valamiféle szentimentális önidézésről. BERGER TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az Inkognitó egy hosszan megfogalmazott válasz azokra a kérdésekre, amelyekkel legalább tizenöt éve szembesülök. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy egyesek szenzációként vagy botránykönyvként tálalják majd. Ne higgyenek nekik.” KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelentékeny, súlyos, megrendítő olvasmány, a Kádár-korszak egyik legfontosabb dokumentuma – egy jelentőségét elvesztegető, súlytalanná váló ember tollából. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A bizalmasan mindenki által Tutusnak nevezett néprajztudós és politikus fontos dokumentumnak tekintette naplóját, amelyet halála után harminc évre zárolt. A határidő most lejárt. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tolnai Ottó 1999 és 2006 között született prózáiból összeállított, 2007-ben megjelent válogatás ismerős, otthonosan belakható univerzum. A kötet az időtlenül folyó végtelen monológ egy szelete, amely az új olvasót is úgy vendégeli meg, mintha az mindig is benne élt volna a Tolnai-kozmoszban. ZANIN ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Feszült atmoszférájú, kevés szereplős kisregény, amiben szinte csak a tárgyaknak és egy környezetét túlélő bérháznak van története, s ezért az ember kényszerűen ehhez a miliőhöz viszonyítja önmagát. GERE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tárgyilagos színháztörténetnek álcázott visszaemlékezés-kötetet nyújtott át Nánay István kritikus és az Alexandra Kiadó az Egyetemi Színpad félévszázados születésnapjára. A fikciógyártó (színház)történész örök dilemmáját Nánay bravúrosan oldja meg: látszólag levéltárban ellenőrizhető adatok hosszú sorát adja, ám a szigorú rendben megírt fejezetek olvastán kibontakozik egy korszak, és meghatározó intézményének markáns portréja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
