A Kieselbach Galéria Gorka Gézával indítja a karantén utáni új időszámítást. A Chovanecz Balázs gyűjtő több mint ezer darabos kollekciójából válogatott tárlat a jelenlegi leggazdagabb gyűjtemény segítségével helyezi fókuszba a néhány évtizede még közismert, manapság viszont újrafelfedezésre váró életművet. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az emberiség számos esetben tudott már fordítani a dolgokon, kitalálni valamit, amitől egy darabig mégiscsak továbbmegy a szekér. A koronavírus okozta bezárkózásra, a lehetőségek szűkülésére adott reakcióként egyre-másra születnek olyan válaszok, amelyek a karantént megelőző ún. normalitást helyettesítik addig is, amíg a dolgok rendbe nem jönnek. BIHARI ÁGNES ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kapásból nehéz válaszolni arra, hol lehet átfedés a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, az Országos Kriminológiai Intézet és a Kieselbach Galéria működési területei között. Pedig van ilyen metszéspont, mégpedig a műtárgyhamisítás meglepően gazdag terepe. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Beszéljünk magyarul: Nagy István művészeténél erősebb érzelmi nyomatékot nem lehet adni a Trianon-évfordulónak. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bukta Imre valamennyi témája hétköznapi, esztétikumot csak nyomokban tartalmazó falusi valóság, ő azonban belefesti a kozmikus tágasságot. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy méltatlanul háttérben maradt festői életmű. Egy valaha sokak által csodált és irigyelt gyűjtemény létrejötte és tragikus felbomlása. Báró Hatvany Ferenc, a „művész gyűjtő” kiállítása a Kieselbach Galériában. A könyv szerzőjével és a kiállítás kurátorával, Molnos Péterrel beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nemes Lampérth Józseftól nem ismerünk sok képet, az a kevés viszont, amit igen, átütő. Most a lehető legtöbb művét gyűjtötte egybe a Kieselbach Galéria: a grafikák mellett huszonkét olajképet a fellelhető huszonnégyből. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár nagy volt a kísértés, hogy – a legutóbbi, Aranykorok romjain című kiállítás, illetve könyvbemutató után szabadon – a cikk a „Kieselbach aranykora” címet kapja, végül minden szkeptikus felhangot nélkülözve a tárgyilagosság mellett döntöttem. SIPOS MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az átfogónak szánt Műcsarnokbeli tárlatot sokakkal együtt az utolsó napon láttam, persze sokan akkor sem - dacból, vagy alapos indokkal távol tartották magukat. A Kieselbach Galéria válogatása rá két napra nyitott. A két élmény közelsége óhatatlanul összehasonlításra ingerel, akkor is, ha a műfaj és a kiállított anyag merőben különbözik. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kiből lesz gyűjtő, hogyan válik vérbelivé, milyen vásárlási technikákat alkalmaz, s végül a kollekció eléri-e azt a szintet, hogy képeivel hozzá tud járulni a kérdéses művészek árnyaltabb megítéléséhez? IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A volt kóser hentes kollekciója – avagy példázat arról, hogy miért ne rendeljünk alá egy kiállítást bugyuta reklámfogásoknak. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
