Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kezdhetjük az olvasást a végén: az utószó a madárhoz kapcsolódó fény-, éj-, tükör-, ostobaság- és halálszimbolikába, a bagoly/kópé rokonításba is beavat. Aki hagyományosan az elejéről indul, mottók felől találja magát a zoogrammatika hangzásrengetegében. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A szerző verseskötetei nemegyszer saját előadású CD-melléklettel egészülnek ki. A hangzóköltészet újabb akusztikus remekét ezúttal nélkülöznünk kell: saját halásunkra vagyunk utalva. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
