A Revizor szerkesztői kérték, gondolkodjak, mit tudnék mondani a kritikáról, illetve a lapban folyó kritikavitáról. Utóbbiról azt, hogy szerintem időszerű és hasznos, az előbbiről pedig néhány hívószó jutott eszembe először. UGRAI ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár a vita, amelyben ez a hozzászólás megjelenik, a színházkritikáról szól, amikor a felkérés után hamarjában végiggondoltam, kiket tartok igazi nagy kritikusnak, két kivétellel csupa alkotóművész jutott eszembe. A két kivétel pedig két zenetudós. FÁBRI PÉTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mindenkinek van „homlokzata”, amit tevékenységeivel épít, és amit védeni próbál. A kritikus felhatalmazva érzi magát, hogy mások homlokzatát lerombolja – nem csoda hát, ha ellenségesen viszonyulunk hozzá. ZSIGMOND ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ha tizenöt éves koromban megkérdezte valaki – s naná, hogy meg is kérdezték –, mi akarsz lenni, kisfiam, ha nagy leszel, habozás nélkül feleltem: Mátrai Betegh Béla. BODANSKY GYÖRGY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bogdanov Edit sommás egyszerűséggel fogalmazza meg a kérdést: „Szükség van-e kritikára?” Később kiderül, a színikritikára gondol. A különbségtétel viszont fontos lenne, hiszen irodalom és színház legalább annyiban különbözik egymástól, mint amennyi átfedés van közöttük. Ebből adódóan a hozzájuk kapcsolódó műfajok is lényegesen eltérnek egymástól. BOLDOG ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Talán itt az ideje önvizsgálatot tartani. A kommunikációs folyamatnak – ha ez az – a kényelmesebbik végén állunk: jegyet kérünk, beülünk, nézünk, hazamegyünk, megírjuk, elküldjük. Néha a nyakunkba akad egy-két bírósági eljárás, de érdemben minket nem kritizál senki. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Színikritikusok Díjának átadó ünnepségét megelőzően számos interjú készült, melyek megpróbálták feltérképezni a jelöltek kritikához és kritikushoz való viszonyát. A válaszok apropóján az alábbi szöveg a kritika céljáról, feladatáról és létjogosultságáról elmélkedik. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
