Noha Brook és Mnouchkine interkulturális munkái is felsejlenek benne, salzburgi Peer Gyntjében Irina Brook nem ismétli édesapját vagy példaképét. Inkább visszamegy eléjük, és a hatvanas éveket idéző „rock and roll” utazássá formálja a nagy énkereső történetét. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szószínház legnemesebb tradícióját követve, pazar tisztaságú képekben ágálnak a németajkú színház nagyágyúi. Andrea Breth salzburgi Kleist-rendezése kliséktől mentes értelmezéssel, tűpontos arányokkal és maximális kidolgozottsággal gyönyörködtet szemet-fület egyaránt. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Irina Brook alighanem túl fennköltnek és elvontnak találta A viharban foglaltakat, ezért aztán fogta és az egészet lerángatta a földre: bohóctréfák, megrakott lábosok és bűvésztrükkök közegébe. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
