Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Müpa idei, második régi zenei fesztiváljának záróakkordjaképpen Jean-Joseph-Cassanéa de Mondonville Isbé című ötfelvonásos operáját (pastorale-héroïque) mutatták be nem csupán Magyarországon először, de a 18. század óta általában is az elsők között. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ritka az olyan koncert, amelynek valamennyi száma magyarországi bemutató, de még ritkább az olyan, amelynek magyarországi bemutatói olyan művekre hívják fel a figyelmet, amelyek több mint kétszázötven éve keletkeztek. Mondonville nagy motettái a Müpában. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Müpa által rendezett, Vashegyi György nevével fémjelzett Régizene Fesztivál záróhangversenyén Mendelssohn első oratóriuma, a Paulus szólalt meg a napokon át Budapesten tartózkodó, korábban Bach h-moll-miséjét is elvezénylő neves flamand karmester, Philippe Herreweghe irányításával. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem tudni, mi lehet az oka annak, hogy a Rameau-reneszánsz legjelesebbjei érzéketlenek maradtak a Polümnia ünnepei szépsége iránt. A jelenkorban mindenesetre a magyar közönséget örvendeztette meg először Vashegyi György e művel. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Csodálatos műsort állított össze Vashegyi György a Halottak Napja jegyében a Müpában Memento mori címmel megrendezett október 29-i hangversenyéhez. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vashegyi György jóvoltából a budapesti koncertlátogató ismét találkozhatott a Szépség egy ritka vonzerejű megjelenési formájával – ezúttal Händel Acis és Galatea című serenatájában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szegény Leclair, aki késsel a hátában végezte 1764. október 22-én – elégtétel lehetett e remek budapesti előadás az ő lelke számára. A Scylla et Glaucus a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kiváló előadást hallhattak, és nem annyira kiválót láthattak, akik ott voltak Händel Herkulesének magyarországi bemutatóján. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Drágakőre lelt Vashegyi György a nápolyi zenei könyvtárak kincsei között: Gennaro Manna nagyheti responzóriumaira, melyeket kórusának 17 fős „válogatottjával”, a Gyöngyösi Leventéből (orgona) és Vályi Csillából (gordonka) álló continuo-szekció közreműködésével vett lemezre. MALINA JÁNOS CIKKE. Tovább a cikkhez
Ötven évvel ezelőtt egy átlagos magyar koncertlátogató még nem sokkal juthatott túl az „ősállapoton”, amelyben a barokk stílust lényegében Bach és Händel művei jelentették (utóbbinak persze centrális műfaja, az opera nélkül), némi színesítéssel. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A zenetudomány szakszóval paródiáknak nevezi azokat a – főként egyházzenei - kompozíciókat, amelyek egy korábbi, többnyire világi mű átszövegezésével, valamilyen újfajta funkció érdekében végrehajtott átkomponálásával jöttek létre. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Régi Zenei Napok első koncertjét a fesztivál két meghatározó együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar adta, Vashegyi György vezényletével és Simon Standage koncertmesterrel; a hangversenyen Zádori Mária, Halmai Katalin, Kálmán László és Cser Krisztián énekelt szólót. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy felemelő zenei betétekkel gazdagított, középszerű filozófiai traktátust és egy remekművet adott elő Vashegyi György és két együttese. Mindkettő Haydn műve, de a szerzőjük mégsem azonos. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Vashegyi György keze alatt Joseph Haydn Évszakok című oratóriuma a kirobbanó, áradó életöröm zenéje lett. Diadalmas muzsika. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
