A Lessingtagénak soha sincsen kiemelt témája, de a fesztivál idén a korábbi éveknél is hangsúlyosabban érvényes ars poeticáját Stefan Marx úgy fogalmazta meg, hogy a minket körülvevő világ történéseire való közvetlen reagálás köti össze a rendkívül színes program darabjait. KARSAI GYÖRGY BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Még szó sem volt az orosz-ukrán háborúról, sőt talán a koronavírusról sem, amikor megfogant Castellucciban Mahler II. szimfóniájának rendezői koncepciója. Az évekkel ezelőtti elképzelés próféciának hat, így most jelenünk nyomasztó képe elevenedik meg. MÁTRAI DIÁNA ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Semmi provokáció: tudom, vagyis jobban mondva sejtem, hol és miben élünk, mégis ez a nem létező (?) fogalom jut eszembe Romeo Castellucci Mozart-meditációjáról. JÁSZAY TAMÁS NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Júniusban még mindig Bécsbe érdemes kirándulni annak, aki kíváncsi, hogy hol tart ma és várhatóan merre halad a színház. JÁSZAY TAMÁS JEGYZETEI. Tovább a cikkhez
A politikai filozófia, a politikatudomány és a szociológia XIX. században írt, de máig megkerülhetetlennek számító alapművét, Az amerikai demokráciát Romeo Castellucci a képek nyelvén fogalmazó lírai színpadi esszévé fordította le. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Öt nap alatt öt előadás elsőre nem hangzik éppen elviselhetetlennek. A Színházi Olimpiában az jelenti az igazi kihívást, hogy ilyen rövid idő alatt is kap az ember bőven hideget-meleget. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„Hiszed-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is mást láttak, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük szembe eső falára vetített? Hogy is láthattak volna…” JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előremenekülés nyilvánvalóan sokkal hatékonyabb stratégia, mint a sebek nyalogatása és a dicső múlton való merengés. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„Jézus arctalan. Festményeket és szobrokat látok. Festők ezreiről tudok, akik szinte minden idejüket a keresésnek szentelték. Hogy megpróbálják visszaadni a leírhatatlan, szinte láthatatlan arckifejezést: a sajnálat grimaszát.” NÉDER PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
