Mivel az idei Titanicon a szokásosnál kevesebb filmet láttam, általánosításokra nem vetemedem. Maradjunk annyiban: elképzelhető, hogy szerencsém volt, nekem a java jutott. KOLOZSI LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Szenzációs dokuk, egy lélektelen disztópia és beteg japán agymenés maradt a Titanic utolsó napjaira. A spanyolok díszvendégként pedig nem sok jót mutattak. GYENGE ZSOLT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Titanic Filmfesztiválon eddig is voltak rossz filmek és érthetetlenül unalmas, ki tudja, miért és kinek vetített mozik. Mégis, talán most lehetett először érezni a filmes mustrán a halál és elmúlás penetráns szagát. TOROCZKAY ANDRÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Három film a versenyszekcióból, kettő az Északi fényekből. Túl azon, hogy közös csoportba kerültek a Titanicon, az is összeköti őket, hogy a sajtóvetítések első napja után úgy döntöttem, inkább átváltok szinopszisokból tájékozódó átlagnézőbe: hátha abban akad valami. HUNGLER TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Idén a Titanic szó hallatán az éppen száz éve elsüllyedt luxushajó tragédiájára és James ’Avatar’ Cameron 3D-re felturbózott, újra moziforgalmazásba küldött, szerelmes katasztrófafilmjére hamarabb asszociálhattunk, mint a minőségre kínosan ügyelő filmfesztiválra. VIZKELETI DÁNIEL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
