Ahogy azt a műfaj elkötelezett hívei is jól tudják, a musicalek előadásának rendszerint két buktatója szokott lenni: a játék meg az éneklés. Erre a sokszorosan megalapozott vélelemre még az olyan szuperprodukciók sem cáfolnak rá, mint amilyen A nyomorultak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Aki szerette a Blue Valentine című filmet, a Volt egy táncot is valószínűleg kedvelni fogja. És nem csupán azért, mert mindkettőnek az angyali Michelle Williams a női főszereplője, hanem mert a hangulatuk is nagyon hasonló: érzékeny, intim, lírai, lebegős-levegős, melankóliára hajlamos. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ang Lee spirituális látványmozijában mintha a Gettómilliomos hősét a Titanic egyik Mentőcsónakján látnánk, amelyen egy animált bengáli tigris az egyik potyautas. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Időnként valóban vicces, néhány jó színészi pillanattal megáldott, szolidan hímsovén magyar vígjáték. Nejem, nőm, csajom – így, birtokos esetben, csak hogy mindenki értse, hol az asszony helye. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
2012 sokak által legjobban várt filmje, A hobbit - Váratlan utazás bravúros alkotás. Igaz: azt, hogy bravúrra kényszerül, magának köszönheti. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Lehetett volna könyörtelen fekete komédia, ám csak egy szenvedélytelen leckefelmondás sült ki belőle. A Börni egy galamblelkű gyilkos története. Hivatalos címe azonban kínos és víg pillanatokat sugall – ami súlyos félrevezetés. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hollywoodi zsánerfilm középvonalát erősítő Scott Derrickson egy ördögűzős horror és egy inváziós sci-fi után újra a rémisztgetés műfajában igyekszik bizonyítani – de a Sinister nem nagyon üti felül az elődei nívóját. NAGY V. GERGŐ CIKKE. Tovább a cikkhez
Martin McDonagh új filmjében hemzsegnek a hollywoodi sablonokra tett utalások és a pszichopaták. A Si-cu az előbbiek közül való. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Türkizkék tenger, kopár sziklák és szikrázó napsütés. Szicília egy kis szigetén ismerős olasz család hangoskodik. Portréjuk azonban egyre mélyebb és komorabb tónusokat kap, újraszínezve a megszokott képet. Emanuele Crialese bizonyos szempontból a Grazia szigetének ikerfilmjét készítette el. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy tűnhet, hogy a kloroformmal felszerelt portás a szerelem, az osztályharcos düh vagy épp a magány miatt költözött be a társasház egyik hölgylakójának ágya alá – de valójában egészen más jár a fejében. NAGY V. GERGŐ CIKKE. Tovább a cikkhez
Vibrátor – ha ez a tárgy vagy akár csupán ez a szó felbukkan bármely szórakoztatásra rendelt mozgóképes alkotásban, a derűs közönségreakció máris garantált. Bízvást érdemesnek tűnhetett hát ismeretterjesztő vígjátékot készíteni a hölgyek öröméről. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Matteo Garrone témájában, stílusában egészen más filmet készített, mint amilyet tőle a komoly kritikai sikert aratott Gomorra után vártunk. A Reality egyszerre média-, társadalom- és valláskritika, és ugyanolyan megérdemelten hozta el idén Cannes-ban a nagydíjat, mint anno a Gomorra. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A lengyel börtönben jogtalanul fogva tartott, éhségsztrájkba belehalt román Claudiu Crulicról szóló dokumentarista animációs film a ’van-e élet a halál előtt?’ kérdésre könnyedén kínálkozó igen feleletet cáfolja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nagyszívű séfasszony felsőházi karriertörténete biztosan meghozza az étvágyat egy bőséges vacsorához, egyéb erényeiről viszont nehéz számot adni. NAGY V. GERGŐ INKORREKT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A saját temetésén ügyködő remete sztoriját alighanem már rég elfelejtették Amerikában, ám a három évet késő hazai bemutató miatt mi most újra rácsodálkozhatunk, hogy milyen rokonszenvesen öreges és megindító drámát hozott össze egy elsőfilmes rendező. NAGY V. GERGŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
