Szív Ernő vélhetőleg pontosan tudja, hogy a tárcanovella nevel is: hogyan tegyük magunkat érdemessé a valóság egész más aspektusainak érzékenységére, hogy meghalljuk a mélyről folytonosan feltörő zenét, amely minden pillanatban, ha nem is valóság, de elviselhető jelenlét. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rendhagyó irodalomóra – a leginkább talán így határozhatnánk meg Bächer Iván Szép Ernő-előadásának műfaját, amelyhez ezúttal nem a szerző, hanem a kiváló Ökrös Ottó zongorajátéka kínált muzikális alapot. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Bächer Iván nemigen szeret utazni. Szívesebben időzik otthon vagy poroszkál Újlipócia ismerős flaszterén a sokszor bejárt utcácskákon, kiskocsmától kávéházig, ismerőstől barátig, vagy csak szemlélődve, látszólag céltalanul. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
