A Magyar Nemzeti Galéria 1800 utáni gyűjteményének rejtett zugában három kortárs alkotó kínál frissítő szellemi kalandot a múltban andalgó látogatónak Rembrandt önarcképei ürügyén. Mindössze hat munka, plusz egy aprócska Rembradt-rézkarc néz egymással farkasszemet a 19. századi festészet remekei közé ékelődő intim térben, a szó szerint „szürke zóna” utóképétől mégis nehéz szabadulni. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Zsidó Múzeum kiállításának koncepciója egyszerre merész és bátortalan, így nem csoda, ha a két tényező kioltja egymást, és legfeljebb attól a hallatlan bátorságtól remegünk, hogy valakik le merték írni a „zsidó” szót művészeti vonatkozásban. Miért is? KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemcsak a monogram köti össze a német diákmozgalmak karizmatikus alakját és a generációja legtávolabbra látó szellemeként tisztelt szociológust, hanem az a „feledhetetlen szócsata” is, melyet 1968-ban egy autó tetején ülve vívtak meg. Értékek, jelmondatok, reflexiók képekben. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
