Húsz év működés után a Tünet Együttes megszűnik: az alapító-társulatvezető Szabó Rékával árnyalatlan kijelentésekről, a döntési mechanizmusok átláthatatlanságáról, és arról is beszéltünk, hogy mitől könnyebbült meg a búcsúlevél nyilvánosságra hozatala után. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Különleges élményt ígérő audiovizuális szimfóniának nevezi Árvai György a Parademia című installációt, amit alkotótársával, Korai Zsolttal tizenkilenc hónap alatt hoztak létre. Október 18-án és 19-én hatszor láthatja a közönség a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA. Tovább a cikkhez
A Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának előbemutatója a győri Káptalandombon volt, százharminc méterre attól a helytől, ahol Aport meggyilkolták. Maga az együttműködés is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen Apor Vilmos életének és papi tevékenységének két legfontosabb helyszínéről van szó. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Súlyos komédia, bár látszatra könnyű” – írta történelmietlen történelmi színművéről Dürrenmatt. Keszég László miskolci rendezésében szerencsésen megvalósul e kettősség. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Miről is szólna másról az Erdély, mint a hatalomváltások mocskos praktikáiról? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tolnai Ottó Végeladás című lírai-epikus drámáját olyannyira átdolgozták, kilúgozták az alkotók, hogy az „itt és most” színházi szituációjának és a közösségi együttlét élményének primér megtapasztalásán túl kevés érvényes mondanivalót viszünk haza emlékbe. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Van valami finom irónia abban, hogy az év drámája Miskolcon voltaképpen nem dráma, hanem a dráma töredékeit is felhasználó regényadaptáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kádár, Aczél, Erdős Péter, Palmatex, Bizottság, Beatrice, Cini, vasfüggöny, III/III, megfigyelés és megfigyeltség, ’56, ’89. Bennem nincs nosztalgia, ha a 80-as évekre gondolok - az elején még tervben sem voltam, a végén bölcsödébe jártam, nem érthetem, miről szólt. Vagy mégis? PUSKÁS PANNI CIKKE. Tovább a cikkhez
A tördelt dramaturgiájú, karakánságát és költészetét csupa kontrából és dafkéből előcsalogató színmű eredeti címe, a Megvagyunk egymással természetesen arra utal, hogy már régen nem vagyunk meg, és főleg nem egymással. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem nagy öröm aranyhalnak vagy tulipánnak lenni az egyrészes darab színpadán. Az akváriumba belehánynak, a virágok földhöz csapva vesztik piros fejüket. A keserű vígjáték négy emberszereplőjén sincs mit irigyelni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A neogótikus katasztrófaszínház, a Természetes Vészek Kollektíva kijött a fényre: nyári bemutatót tartott a VOLT Fesztiválon Fixa-Idea Felekezet (FIF) címmel. A Jom és Terry című darab rockfesztivál-kompatibilis verziója zajos sikert aratatott. SISSO KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Többszörös „színház a színházban” a Mindent anyámról színpadi változata, mely Kamondi Zoltán rendezésében tetszetős papírba csomagolt példázat a másságról és a szeretetről. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Jom & Terry variációk ceremóniamestere az üres, mesterkélt médiasztárok felsőbbrendűségével, személyiségfejlesztő agytágításnak szánt közhelyekkel ordítja tele a színpadot. Maga az előadás is koncot vet a közönségnek. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Quartet egy zeneileg pazar, de egyébként unalmasan csordogáló darabbá kerekedett a túladagolt szexuális szerepjátékoknak köszönhetően. Beindulsz a puskás embertől? És a rendőr bácsitól? Nem? Sajnáljuk, akkor nem vagy célközönség. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
