Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rendezők HSL&NE cégjelzéssel jegyzik munkájukat. A színmű is jelölhető lenne alcíme rövidítésével: C&M t-com. Calisto és Melibea tragikomédiája mindent pontosan úgy görget, ahogy előre megígéri. Semmi meglepetés, aztán mégis – de az sem. Hátra lehet dőlni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A katalán drámaíró, rendező, forgatókönyvíró, nemzetiszínház-igazgató darabjaihoz, bár tematikailag Pintert, Koltèst, Heiner Müllert idézik, azokénál jóval hagyományosabb formát választ. A kegyetlenség költészetét a hétköznapiságig és a jól-megcsináltságig banalizálja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Többet ésszel, mint a karddal, / rólam szól majd minden kardal!” – bizakodik a győzhetetlen Thészeusz, s nem ok nélkül. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
